Nem vagy te féltékeny? ~14.

Sziasztoook! :)))

Megint itt vagyok egy újabb résszel! :)

Jobb oldalt található a szavazás, és nagyon örülnék pár darab kommentnek is! :)

Puszillak titeket! :*

- Hol van az a lány akit megismertem? - néztem mélyen Jenny szemébe majd neki dőltem az ajtófélfának.
- Ugyan az vagyok. Csak a külsőm más. - vont vállat.
- És Benji? - sóhajtottam.
- Ő már a múlté. De ne haragudj mennem kell ugyanis randim van. - hadarta majd újra belenézett a tükörbe és mosolyra húzódott a szája.
- Jenny.. - léptem elé majd megfordult és kisétált az ajtón.
Nem hittem el, hogy ez valaha megtörténhet. Mégis mi ütött belé?! Komolyan úgy néz ki mint egy utcalány. Újra megkerestem Benjit majd szóltam neki, hogy mi a helyzet. Nagyon bepöccent rá, hát nem is csodálom, ő nem volt ilyen. Carla is kérdezgetett, hogy mi bajunk van, nem nagyon mondtam el neki mert igazából nincs sok köze hozzá, attól még, hogy Joelal van nem jelent semmit.
Nagyon gyorsan el telt ez a nap is, Benjivel beszélgettünk nagyon sok mindenről majd mikor már szinte szédültem az álmosságtól mondtam neki, hogy alszok mire szomorúan rá bólintott. Nem nagyon akartam egyedül hagyni, ugyanis nagyon féltem őt is, de holnap ismét megyünk az óvodába és hát ki kell pihennem magam. Gyorsan elmentem lezuhanyozni és be feküdtem az ágyamba. Morogtam egyet, ugyanis egyszerűen nem bírtam elaludni, kattogott az agyam a mai napon. Először is Joelen és Carlán, másodszor Jennyn. Örülök Joelék boldogságán de van bennem most is valami ami még is taszít attól, hogy mással legyen. Nem értem önmagam hiszen azt akartam, hogy boldog legyen és, hogy meg változzon. Erre most is érzek valami kételyt. Vajon miért? Száz és száz kérdés kavarog fejemben amire nem tudom a választ, talán egyszer valamikor meg értem mindezt.
...
Reggel, álmosan vánszorogtam ki a konyhába, hogy harapjak valamit és, hogy igyak egy kávét.
- Jó reggelt Lina. - mosolygott rám Carla majd vissza dünnyögtem, hogy neki is.
Nem nagyon van kedvem kora reggel beszélgetni ezért kihúztam a csíkot a teraszra és ott reggeliztem meg. Meg ittam a feketémet és elszívtam hozzá egy cigit majd vissza mentem a szobámba, hogy elkészülődjek. El végeztem teendőimet majd bekopogtattam Karenhez, hogy mikor megyünk erre sóhajtva nyitott nekem ajtót és közölte, hogy nem megyünk mert nincs jól. Remek.
Vittem be neki egy csésze forró teát mondván, hogy ez jót fog tenni a torkának ugyanis megfázott. Kedvesen rám pillantott majd szürcsölgetni kezdte.
- Nem vagy féltékeny Carlára? - nézett rám kérdően.
- Nem. - ráztam meg a fejem, és elmeséltem neki, hogy miért mondtam azt Joelnak, hogy szeretem.
Megértette hiszen mosolygott rajta, nekem sem volt különösebb hátsó szándékom. Csak azt akartam, hogy minden rendben legyen.
Sokat beszélgettünk mire kiabálásra lettünk figyelmesek. Felálltam a helyemről, hogy meg nézzem mi is történik oda kint amikor megpillantottam Jennyt és Benjit, ahogy egymásra gyilkos tekintettel néznek.
- Itt van Lina, mond meg neki az igazat, hogy elhanyagol. - fújtatott barátnőm majd várt a válaszomra.
- Nem tudom miről beszélsz. - ráztam meg a fejem majd rám hunyorított.
- Hát köszi, kurva jó barátnő vagy te is. - morogta.
- Jenny, hagyd már abba! Még is mi ütött beléd? Teljesen megváltoztál! - keltem ki magamból.
- Mi ez a pláza picsa stílus? Te nem ez vagy! - ordítottam majd karba tettem kezeimet.
Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne vágjam a fejéhez. Borzasztóan zavaró ez az egész.
- Nem is ismertek! - kiabált ő is majd megfordult és elszaladt.
Benji utána akart menni de megállítottam, hogy hagyja most, hagy gondolkozzon el.

Másnap.~

Mivel Karen beteg ezért a héten már nem is megyünk az oviba, ezért gondoltam egyet és elindultam sétálni.  Nem volt messze tőlünk egy kisebb park majd leültem az egyik padra és óvatosan hátra dőltem rajta. Tegnap óta senkivel nem beszéltem, félek nagyon, hogy Jennyvel mi lesz. Miért lett ő ilyen?! Hiszen ő egy, mondhatni olyan stílusú lány mint amilyen én vagyok. És mit látok? Hogy a mellei szinte a nyakába vannak a push uptól, a rózsaszín ruhát meg már meg sem említem.
- Szia Lina. - ült le valaki mellém majd rá néztem és dobtam neki egy kisebb vigyort.
- Joel, hát te mit keres itt? - húztam fel szemöldököm majd rágyújtottam egy cigire.
- Csak el jöttem kicsit sétálni. - vont vállat.
- Carla?
- El ment a barátnőivel vásárolni. - sóhajtott.
Bólintottam egyet majd a távolba néztem. Nem akartam neki semmit mondani, nem is lett volna hozzá kedvem.
- Annyira boldog vagyok vele. - mosolygott rám Joel.
- Örülök. - biccentettem majd el gondolkoztam, hogy tényleg örülök-e neki...
     ~ Fejezd már be Adelina, hiszen nem örülsz..  Valld be, hogy tetszik neked!
- Mi? Nem! - suttogtam.
- Tessék? - nézett rám a mellettem ülő fiú.
- Semmi. Azt hiszem, hogy megyek, majd otthon találkozunk. - hadartam és már ott sem voltam.
Istenem, tök ciki, hogy magamba beszélek. Úristen, most vajon mit gondol rólam?! Joel tabu és mindig is az lesz. Nem tetszhet és nem is fog. Hiszen, van barátnője és boldogok.
Gyorsan el hessegettem fejemből a gondolataimat majd beléptem a konyhába. Ott ült Carla, hiszen nem vásárolgatni van? Beszélgettem vele majd mondta, hogy most ért haza és, hogy Joelnek is vett egy pólót. Hát szerintem nem ez a stílusa de ha neki tetszik, hát legyen. Kicsit bunkón viselkedek szegény lánnyal, én magam sem értem miért, pedig ő normálisan beszél velem.
...
- Nem vagy te féltékeny? - húzta fel szemöldökét Benji miután el mondtam neki a Carlás ügyet.
- Nem. - ráztam meg határozottan a fejem.
- Hát jó. - tette maga elé kezeit védekezésképpen majd el nevette magát.
Még egy kicsit beszélgettünk aztán kimentünk a konyhába. Karen teáját szürcsölgette az asztalnál majd mosolyra húzódott a szája.
- Gyerekek! - állt fel a helyéről majd kezeit a vállunkra tette.
- Jövő héten megyünk Európába! - harapott alsó ajkára majd várta a reakciónkat.
- Ez nagyszerű. - mosolyogtam rájuk majd Benji is bólogatni kezdett.
- De Carlának nincs kedve jönni, így lehet, hogy Joel sem jön. - hajtotta le fejét.
- Tessék?  - akadtam ki.
Karen egy szomorú pillantást vetett rám majd rá néztem a mellettem álló fiúra aki szintén bambán bámulta földet. Ott hagytam őket majd Joel ajtaja előtt meg álltam és sóhajtva meg kocogtattam az ajtót. Már vagy két perce ott vártam gondolom nincs itt ezért meg fordultam, hogy elinduljak de pont akkor hallottam meg az ajtó nyikorgását. Félve rá pillantottam majd megköszörültem torkomat. Annyira furán éreztem magam amikor megláttam, hogy szédelegni kezdtem majd a falnak támaszkodtam és úgy néztem bele szemeibe. Kérdően rám pillantott, talán azt várja, hogy mit is szeretnék mondani, de valamiért egy hang nem jött ki a torkomból, csak fulladozni kezdtem mint aki nem kap levegőt. Halkan bocsánatot kértem és meg nem várva válaszát, el rohantam. Nem értem mi történik velem, nem értem miért érzem így magam ha meglátom, azt sem értem miért nem örülök, hogy Carlával van, semmit sem értek. Sírva hajtottam le a fejem a kispárnámra, és hagytam, hogy könnyeim eláztassák az arcomat.

Ki vagy te? ~13.

Sziasztok! :))

Ismét itt van a következő rész!

Nem tudom, hogy észre vettétek-e, de raktam ki egy szavazást! Mindenkit megkérek, hogy szavazzon, és őszintén tegye. Nem sértődök meg ha valakinek nem tetszik, nem tetszhet mindenkinek! :) 

Jó olvasást, legyetek jók!

ui: Örülnék pár kommentnek! :)

- Mi van? - húztam egyre feljebb szemöldököm majd a mellettem álló fiúra néztem aki zavartan rám emelte tekintetét.
Határozottan meg ráztam a fejem.
- Jenny, attól még, hogy kimentünk beszélgetni nem jelenti azt, hogy... - Joel nem hagyta, hogy befejezzem.
- Lina, nem éppen az esetem. - vakarta meg a fejét.
- Auu. - háborodtam fel.
- Bocsi. - húzódott arcára egy kisebb vigyor.
- Szar az ízlésed. - böktem oda neki majd leültem a kanapéra és kezembe vettem a poharamat.
Öntöttem még bele alkoholt majd mintha vizet ittam volna, lehúztam. Még, hogy nem vagyok az esete hát rögtön elsírom magam komolyan mondom. Még ha így is van, azért nem így kellett volna kijelenteni, hagy legyen már egy kis önbizalmam, amúgy sem volt soha. Így meg aztán a béka segge alatt.
- Szóval... Holnap tartok egy kisebb összejövetelt. - terelte a témát Benji.
- Kik jöjjenek? - pillantgatott ránk, mire én meg rántottam a vállam és a földre bambultam.
- Billy, Paul, Dusty, Kyle, Scott, Ayana, Carla, Ellyn.. Szerintem bőven elég. - kezdett heves bólogatásba Joel.
- Jó. - egyezett bele Benjamin.
- Carla? - nevette el magát mire testvére szúrósan rá nézett.
- Jó csaj. - vont vállat.
Mély levegőt véve hallgattam a srácokat majd közöltem velük, hogy álmos vagyok és, hogy inkább megyek is aludni. Amúgy sem volt kedvem hallgatni őket. Benji állandóan Jenniferről áradozott, majd fordult a kocka és barátnőm, leendő férjéről, aztán Joel meg arról a Carláról, akit egyébként nem ismerek, fogalmam sincs, hogy kicsoda. Biztos olyan jó bige mint Faye volt. Bár igazából meg mondom őszintén, nem érdekel már, nem haragszom rá, de azt csinál amit akar én nem szólok bele.
Gyorsan letusoltam és bebújtam a meleg ágyikómba.
...
- Kelj már fel. - rántott meg valaki majd lassan kinyitottam szemeim.
- Jenny... mi az már? - fújtattam.
Nem hiszem el, hogy kora reggel ráncigálni kell.
- Mindjárt kezdődik a buli, te meg itt alszol. - hadarta majd fintorgott egyet.
- Ilyenkor?
- 6 óra elmúlt. - morgott.
- Tessék? - kerekedtek ki szemeim majd gyorsan megcéloztam a fürdőt.
Megfürödtem, hajat mostam, ki sminkeltem magam, felöltöztem és kimentem a többiekhez a konyhába. Nem hiszem el hogy este 6-ig aludtam, ilyen még soha nem volt velem. Sosem voltam jó alvó, elég szokatlan ez.
Benji mindenkinek bemutatott, nagyon szimpatikus volt mindenki, gyorsan megkedveltem őket. Billy Martint, Paul Thomast és Dusty Brillt már nagyjából ismertem mivel ők banda tagok voltak. Kyle Davis elég jó arcnak tűnt, bár nem volt normális gyerek, Scott Tonkinnal egyetemben. Ayana Collins és Ellyn Turner is aranyosak voltak, ők az előbb említett fiúknak a barátnői.
Carla Bellen akadtak meg szemeim majd mosolyogva odaléptem hozzá.
- Szia Adelina Hayes vagyok, de csak szólíts Linának. - ráztunk kezet.
Nagyon sokat beszélgettünk és nagyon meg kedveltem. Kellemeset csalódtam benne, hiszen azt hittem, hogy ő is olyan mint Faye, de egyátalán nem, sőt.. Nagyon aranyos. Hosszú szőke, barna szemű vékony lányka volt az a tipikus csajos stílusú, de igazából nem minden a külső. Meg beszéltem vele, hogy ki megyünk egyet rágyújtani majd leültünk egymás mellé és beszélgetni kezdtünk.
- Tudod Benji tesója Joel.. Elég jól néz ki. - vigyorgott rám majd lesütötte tekintetét.
- Tetszik neked? - húztam kisebb vigyort a számra én is.
Bólintott.
- Beszélgess vele, szerintem te is bejössz neki.
- Én? Nem hiszem. - suttogta.
- Én már csak tudom. - kacsintottam.
Eloltottuk ciginket majd be mentünk, Joel rögtön felénk irányította tekintetét majd sóhajtva oda mentem hozzá.
- Tetszel neki. - biccentettem mire ő kikerekedett szemekkel rám pillantott és egy ilyen ,,jóhogytetszemneki" vigyort elejtett.
Oda ment hozzá majd beszélgetni kezdtek. Próbáltam megkeresni Jennyt majd meg is találtam és a kezembe nyomott egy felest amit rögtön le is húztam.
A buli jó volt csak én voltam ilyen hülye, hogy egyedül voltam és unalmamba majdnem elszívtam egy teljes dobot cigarettát. Mindenki el volt foglalva a saját párjával, én meg hát ugye nekem meg nincs senkim de jobb is ez így. A bulinak gyorsan vége lett, mindenki haza ment csak a banda tagok maradtak, velük beszélgettem. Nagyon idióták ők is de legalább el lehetett velük hülyéskedni.

3 hét múlva.~

Karennel a szokásos tevékenységünket végeztük az oviban, aminek nagyon örültem mert legalább nem gondolkoztam semmin. Szükségem volt rá mert Taylor még borzasztóan hiányzik. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljak rá, és nagyon bánt, hogy nem voltam mellette.
Már éppen haza felé tartunk amikor megláttuk Joelt és Carlát kijönni egy étteremből majd mosolyogtam egyet Karenre és leállította az autót. Gondolom össze jöttek, hiszen egymás kezét fogták.
- Aranyosak. - bólintott mellettem a fiúk anyja majd próbáltam mosolyogni, de mosolyom valamiért nem volt őszinte.
- Anyu, haza viszel minket? - kiabált be hozzánk Joel mire Karen gyorsan rábólintott és beültek a kocsiba.
 - Szeretném be mutatni Carla Bellt, ő a barátnőm.
- Nagyon örülök. - mosolygott a lányra Karen, majd adott neki egy puszit.
Halkan én is lenyomtam egy sziasztokot majd indultunk haza.
...
Az otthoni élet elég unalmas volt, a szobámban búslakodtam, már megint a nagybátyám emléke nyomasztott. Az éjjeli szekrényemre néztem, ahova a közös képünket raktam ki, majd akaratlanul legördült egy könnycsepp arcomon.
 - Nagyon hiányzol Taylor. - szipogtam.
- Miért hagytál itt? Egy senki vagyok nélküled. - bőgtem.
Nem bírtam tartani magam, muszáj voltam le feküdni az ágyra. Sírásomat halk kopogtatás zavarta meg.
- Bejöhetek? - nyitotta ki az ajtót Carla majd bólintottam és betessékeltem a szobába.
Leült a mellettem lévő fotelba majd karba tett kézzel rám nézett.
- Miért sírtál? - nézett mélyen szemeimbe.
- Hiányzik Taylor a nagybátyám. Már 1 hónapja, hogy... - megint nem bírtam és szipogni kezdtem.
- Sajnálom. - simította végig karom majd legugolt elém a földre.
- Nekem édesanyám halt meg egy fél éve. Tudom mit érzel. Gyere inkább kimegyünk a fiúkhoz.
Bólintottam egyet majd a konyha felé vettük az irányt. Leültem Benji mellé aki idegesen forgatta maga előtt a gyújtóját. Carla, Joel ölébe helyezte magát és egy csókot lehelt a szájára. Kényelmetlenül éreztem magam, nem tudom megmondani miért de inkább elmentem volna onnan jó messzire. Rá néztem megint a mellettem ülő fiúra majd ő is rám emelte tekintetét és sóhajtott egyet.
- Összevesztünk Jennyvel. - morogta.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Gyere ki, elmondom. - állt fel helyéről és kimentünk a teraszra.
Azt mondta, hogy Jenny teljesen megváltozott az utóbbi napokban. Bunkózik vele, és nem érti mi lehet a baj. Ha meg rászánja magát és meg kérdezi tőle akkor elküldi a francba, hogy gondolkozzon el. Én nem így ismerem őt. Egyszerűen nem értem, hogy mi van vele. Szereti Benjit, tudom jól hiszen állandóan róla ábrándozik, és néha már hányingerem is van tőle.  Hát akkor meg?! Benji nem csinált semmi olyat tudtom szerint, hogy haragudnia kéne rá, hiszen nagyon jól el voltak idáig. A fiú azt is mondta, hogy teljesen olyan minta valaki teli beszélte volna a fejét. Na de ki? Azt hiszem meg kell kérdeznem tőle, hogy mi baja van mert ez így nem lesz jó. Fel álltam a helyemről majd barátnőmet kezdtem el keresni. Bekopogtattam a szobájába és amint megláttam nem hittem a szememnek. Rózsaszín ruha, rózsaszín cipő, kidobott mellek.
- Ki vagy te?

Minden rendben lesz! ~12.

Sziasztok! :) Ismét itt az új rész, bár eléggé depresszív hangulata van, na de lesz ennél jobb is! 

Köszönöm a kommentet, nagyon jól esett, hogy végre ír valaki és egy másik lánynak is köszönöm aki facebook-on írt! :) <3 Nagyon hálás vagyok érte!! :) Jó olvasást,és gyönyörű szép Péntek estét kívánok nektek! <3 :)

Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Nem akartam elhinni. Miért mindig csak rossz dolgok történnek velem? Milyen bűnt követtem el , hogy csak a rosszat kapom az élettől? Miért nem történhet inkább jó velem? Miért rúg belém a sors, újra és újra? Sírtam, iszonyatosan sírtam. Szívem eszeveszettül kalapált, a végtagjaim remegtek, de mégis zsibbadtak. Arcomat áztató könnycseppek már ruhámba is beleivódtak.
Karen megszorította a kezem, majd mélyen a szemembe nézett.
- Elviszlek hozzá. - suttogta.
Erre csak még jobban kezdtem el reszketni majd fel álltam, lassan bólintottam és kifutottam a szobámból. Muszáj vagyok lenyugtatni magam. Nem bírom el viselni ezt a kegyetlen fájdalmat.
Szipogva ültem ki a teraszra majd gyújtottam rá. Körülbelül 4 szál cigit szívtam el egymás után. Nem akartam senkivel beszélni, senkire rá nézni, csak egyedül lenni. Egyedül a kínzó fájdalmammal,ami ezernyi lyukat eresztett szívemen.
...
- Kész vagy? - kérdezte halkan Karen majd megragadta az egyik táskámat.
- Igen. - suttogtam egy heves bólogatás kíséretében.
Ki vittük a cuccaim majd a szobámra pillantottam, hiányozni fog, talán vissza sem jövök soha. Már a bejárati ajtónál álltunk mindketten majd valaki megfordított, Joel-el találtam szembe magam.
- Hova mentek? Mi történt? - pillantgatott rám és anyjára felhúzott szemöldökkel majd Benjamin és Jenny is megjelent mellettem.
- Majd elmondom fiam. - sóhajtott Karen mire szomorúan lesütöttem tekintetem.
Látszott rajtuk, hogy nem nagyon érették miről is van szó, én meg aztán meg nem bírtam volna szólalni. Megint előjöttek azok a fránya könnyek szemeimből.
- Sziasztok! - suttogtam halkan majd kimentem, és az autó felé vettem az irányt. Bepakoltuk a csomagjaimat majd beültem az anyós ülésre.
Hiányozni fognak, lehet, hogy többé nem is látom már őket. Örülök, hogy megismerhettem Jennyt, hiszen nagyon jó barátnő, mindent megosztottunk egymással, mindent megbeszéltünk, sokat nevettünk és sokat szomorkodtunk is. Aztán Benji, nagyon jó  fej srác, elvoltunk, beszélgettünk, bulizgattunk, jól éreztem magam vele. Aztán ott van Joel. Ő az aki sokszor bunkó volt és sokszor ki nem állhattam, viszont megragadott benne valami, nem is tudom mi, talán egy vonzalom amit mindig éreztem amikor vele voltam. Nem mondható szerelemnek, talán inkább csak kedvelésnek. Akár mennyire bántóak voltak szavai annál jobban szerettem meg mint embert és talán ez olyan különös. Furcsa mert sosem foglalkoztam annyit fiúval mint ő vele. Féltettem őt, nem akartam, hogy drogozzon és nem akartam, hogy Faye-el legyen. Sokszor felmerült bennem, hogy miért is foglalkozok vele annyit. Még a mai napig nem tudom pontosan, talán ezt is csak a vonzalomra tudom fogni.
...
- Itt vagyunk. - lassított le Karen az autóval majd meg is álltunk.
Lehajtott fejjel sétáltunk be a kórházba majd érdeklődtünk, hogy hova vitték be Taylort.
- Adelina Hayes?
Bólintottam.
- Nem mehetnek be hozzá. - rázta meg a fejét az egyik nővérke.
- Tessék?
- Komoly sérüléseket szenvedett a nagybátyja. Nem tudunk mást mondani az állapotáról.
Karen rám nézett majd átölelt.
- Látnom kell! - ordibáltam.
- Nem lehet.
- Muszáj látnom! - kiabáltam ismét majd próbáltam futni amerre csak láttam de egy erős kar vissza húzott. A könnyek miatt nem nagyon láttam,de aztán nagyjából felismertem, Joel volt. Nem tudom, hogy került ide, azt se hogy miért van itt. Próbáltam kiszabadítani magam szorításából.
- Engedj el. - morogtam.
- Nem lehet. - suttogta.
- Hallod engedj már el. - ordítottam majd kis idő múlva kapálózásaim miatt ki szabadultam majd futni kezdtem. A nagy lendület miatt elestem de gyorsan feltápászkodtam és szaladtam tovább.
- Adelina! - szólt utánam, nem érdekelt.
Kérdezősködtem, hogy hol van, senki sem válaszolt majd megjelent egy orvos és őt is megkérdeztem.
- A nagybátyja.. - hajtotta le fejét.
- Életét vesztette.
- Nem, az nem lehet. - ordibáltam majd megint elkezdtem sírni és lerogytam a padlóra.
...
- Azt hiszem felébredt. - hallottam egy női hangot.
Kinyitottam a szemeimet és megpillantottam Karen rémült arcát.
- Hol van Taylor? - suttogtam.
- Kicsim, minden rendben lesz. - szorította meg a kezem.
Tudtam, hogy Taylor meghalt de egyszerűen nem tudom feldolgozni. Borzasztóan hiányzik. Mi lesz velem nélküle? Senkim sem volt rajta kívül. Nagyon rosszul éreztem magam és szemeim iszonyatosan kezdtek nehezedni majd pár másodperc múlva le is csukódtak.

2 hét múlva.~

A szobámba vagyok ismét Karenéknál. Ide költöztem. Nem tehettem mást, nem is tudtam volna mást tenni.  Ő az akivel nap mint nap beszélgetek és kisírhatom neki magam. Taylor emléke még mindig nem hagyja nyugodni a lelkem, nagyon hiányzik és hiányozni is fog életem végéig. Rettenetesen szét vagyok esve, nem is tudom, hogy hogy fogom ezt feldolgozni de muszáj lesz. Nem élősködhetek más házába. Nem dolgozok és nincs semmi pénzem. Most kell talpra állnom, senki nem fog eltartani. Kopogtak.
- Jól vagy? - nyitott be Benji majd meg láttam Jennyt és Joelt is.
- Igen, nagyjából. - bólintottam.
Beljebb jöttek és le ültek az ágyam szélére. Nagyon hiányzott a társaságuk már két hete nem láttam őket, egyedül akartam lenni amit persze megértettek.
- Nagyon sajnáljuk amit történt. - hajtotta le fejét barátnőm majd a fiúk is sóhajtottak.
Erre csak biccentettem egyet.
- Nem jössz át hozzánk beszélgetni, iszogatni? - kérdezte Benji.
- Mehetek. - vontam vállat.
- Joel! - pillantottam rá majd nyeltem egy nagyot.
Rám nézett, láttam rajta, hogy fogalma sincs mit akarok mondani.
- Sajnálom, hogy akkor.. rád ordítottam.
- Semmi baj, teljesen megértelek. - bólintott.
Mindenki felállt a helyéről és Benji szobáját vettük célba. Leültem a kanapéra majd lestem ki a fejemből.
- Lina. - integetett előttem Jenny majd adott nekem egy poharat ami tele volt töltve whiskyvel meg kólával. Megpróbáltam mosolyra húzni szám majd elvettem tőle és belekortyoltam.
Jól éreztem magam már a harmadik pohárnál majd a fiúk próbáltak megnevettetni ami sikerült is. Nem gondoltam a rosszra vagy is inkább próbáltam nem gondolni rá. Nehéz de muszáj, nem kerülhetek a padlóra, most nem!
- Lina beszélhetnénk? - mutatott az ajtó fele Joel.
- Persze. - álltam fel a helyemről és kimentünk a teraszra.
Leültünk egymással szemben és meggyújtottuk ciginket.
- Szóval.. - kezdett bele.
- Igaz volt amit a múltkor mondtál? Tudod.. Hogy szeretsz. - nem nézett rám a földet bámulta.
- Nem. - sóhajtottam.
- Nem volt igaz. - ráztam meg a fejem.
- Akkor miért?
- Azért mondtam, hogy hátha elfelejted Fayet. Tudod nagyon féltettelek tőle, nem akartam, hogy rossz irányba haladj.  Faye nekem azt mondta, hogy tönkre tesz téged. Ezt nem akartam. Sajnálom. Tudom, hogy beleavatkoztam de nagyon megijedtem, hogy valami bajod esik. - hadartam.
- Értem. - bólintott.
- És miért aggódsz értem ennyire?
- Mert fontos vagy nekem. Tudod, sokszor elég bántóan viselkedtél velem, nem esett jól, viszont valamiért annál jobban meg kedveltelek. Ez most így hülyén hangzik, magam sem nagyon értem, de ez van és ez az igazság.
- Köszönöm! - suttogta.
- Én is szeretnék neked el mondani valamit.
- Sajnálom, hogy így viselkedtem veled. Fel nyitottad a szemem. Többet látni sem akarom Fayet. Elfelejtettem. Az életemben ez a fejezet lezárult.
- Örülök neki. - mosolyodtam el.
- Na menjünk vissza mert még azt hiszik mást csinálunk. - kacsintott mire elnevettem magam.
 Nagyon örülök, hogy végre Joel normális, komolyan el sem hiszem. Bekopogtunk majd benyitottunk a szobába.
- Úristen. - ugrott nyakamba Jenny.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Akkor ti most? - mosolygott.
- Tudod... Együtt vagytok?


 

Hol van az igazi Joel?! ~11.

Sziasztok!  :)  (Mivel eddig nem köszöntem még, de úgy látom itt az ideje!) 
Szóval nagyon hálás vagyok, hogy sokan nézik a blogom, viszont el is vagyok keseredve, hogy senki nem jelez, hogy egyátalán tetszik-e vagy sem. Nem vagyok jó író, de imádok blogolni, régen is sokat írtam de mindig abba maradt valamilyen oknál fogva. Hát ezt biztos nem fogom abba hagyni, ugyanis imádom ezt a történetet írni.
Ha esetleg valaki ide téved légyszíves írjatok valamit, nagyon örülnék neki!!! Minden erőmmel azon vagyok, hogy még jobb legyen a blog, a dizájnom elég egyszerű, majd alakítani szeretnék rajta idővel.  
Szóval, még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien látogattátok a blogom, és még egyszer, nagyon örülnék ha kommentet is írnátok! Imádlak benneteket! <3 

Úristen, ez még tőlem is szánalmas volt. Még magamnak sem hittem el, hogy ezt mondtam.
Felhúzott szemöldökkel rám pillantott majd hangos nevetésbe kezdett.
Na szép, mi lenne ha tényleg szeretném?! Valószínűleg most darabokra hullott volna a szívem. Azért ez már sok.
Próbáltam a legszomorúbb tekintetemmel rá nézni, majd sóhajtva távoztam. Oda mentem Jennifer mellé majd rágyújtottam.
- Kinevetett. - vettem ki a cigit a számból és kifújtam a füstöt.
- Tessék? - kerekedtek ki szemei és Benjire nézett.
- Pedig nem hagyhatjuk, hogy Faye még jobban tönkre tegye. - rázta meg fejét.
- Menj vissza hozzá és beszélj még vele. - utasított és gyors bólogatásba kezdett.
- Menj oda te! - fújtattam.
- Joel gyere már ide légyszíves! - mutatott erre Benjamin majd kérdően rá néztem.
Mosolyogva érkezett mellénk, kezeit zsebeibe temette majd meg köszörülte a torkát .
- Nem szeretnél valamit el mondani?
Nagyon féltem, hogy mi fog történni, hogy mi lesz a reakciója. Nekem ez annyira kínos. Már bánom, hogy bele mentem ebbe a játékba de most már nincs vissza út. De komolyan bele sem merek gondolni, hogy mi lenne ha tényleg oda volnék érte. Mennyire fájna most. Bár így sem túl kellemes dolog azért bevallom, lehetett volna egy kicsit kedvesebb is, nem a pofámba kellett volna röhögnie.
- Nem. - vont vállat.
Akkor az tök jó. Nekem még hallgatni se volt kedvem. Sőt még Joelra se akartam nézni.
- Hogy lehet valaki ennyire...? - suttogtam és barátnőmre néztem, fájdalmasan bólintott majd megragadta a kezem.
- Igyunk. - húzott oda a pulthoz és kivette zsebéből a pénztárcáját.
Kért két darab koktélt majd megfogtam az övét is még fizetett.
- Köszi. - mosolygott majd elvette tőlem és belekortyolt.
Én is meg húztam és enyhe fintort vágtam töménysége miatt. Megint ki mentünk, még mindig ott álltak, szinte ugyan abban a pózban. Jenny kérlelő pillantást vetett rám majd megforgattam szemeimet. Mit mondjak még neki? Vagy talán térdeljek le előtte? Mi vagyok én?
A fiú elé álltam majd vettem egy mély levegőt. Mihelyst beszédre nyitottam volna a szám, hangos vihogást hallottam hátam mögül.
- Azért azt hittem, hogy jobbat találsz nálam. - lépett oda hozzánk Faye majd beleröhögött Joel képébe.
Hát ez tényleg nem normális.
- Sokkal jobb mint te. - húzott közel magához majd átkarolt.
Köpni nyelni nem tudtam. Pislogva néztem a lányra aki fintorogva kémlelte arcom majd egyet fordult és köddé vált.
- Ez mire volt jó? - toltam el magamtól gyorsan majd fürkészni kezdtem arcát.
- Sajnálom. - sóhajtott.
És itt vége is volt a nagy beszélgetésnek.
- Én azt hiszem haza megyek. - ordibáltam oda barátnőmnek aki rögtön letámadott kérdéseivel.
- Majd holnap megbeszéljük. - biccentettem majd leraktam a poharat az egyik asztalra és elindultam.

Másnap.~

- Jó reggelt. - motyogtam oda Jennynek aki éppen a kajáját falta, majd idegesen rám nézett.
- Neked is. - taglalta két falat között.
Én is ettem egy pirítóst majd meg kávéztam, és cigiztem. A szobám felé vettem az irányt majd gondolatok ezrei vándoroltam a fejemben.
- Mi lesz ha találkozok vele? - suttogtam magamnak.
~ Mégis is mi lenne? Semmi. Ugyan olyan lenézően fog rám nézni és ugyan olyan bunkón fog velem viselkedni. De már megint erre lyukadtam ki. Egyátalán miért is törődök én vele? Kit érdekel, hogy néz rám!
Hirtelen el vesztettem az egyensúlyom és neki vágódtam a falnak, majd le a földre.
- Ügyes vagy Adelina. - morogtam, majd próbáltam volna fel tápászkodni de meg zavart egy hang.
- Jól vagy? - futott oda hozzám Joel. Bólogatni kezdtem majd végre fel álltam.
Ijedt tekintetett vágott mire én meg vakartam a fejem.
- Csak ügyetlen vagyok. - vontam vállat mire bólintott és tovább ment.
Semmi beszólás, semmi ,,kitérdekelsz" nézés. Hol van az igazi Joel?!

...

Karennel vagyok, a helyi óvodában segítkezek. Szerinte jó ha közösségbe vagyok bár én rögtön nem a kisgyerekek közé képzeltem volna magam így terápiás kezelés szempontjából. De egyébként imádom a kis lurkókat. Ebédet osztogattam a konyhás nénivel, kitakarítottuk a termeket, össze pakoltunk, ilyesmiket csináltunk. Jó érzés volt látni minden gyerek arcán azt az őszinte mosolyt. Nem is tudom én mikor mosolyoghattam ennyire őszintén? Nem emlékszek rá.
- Hé Lina. Mehetünk haza. - vigyorgott rám Karen majd meg fogta a táskáját és az enyémet is és átnyújtotta nekem.
Kocsiba szálltunk és indultunk is haza.
- Tudok mindent Joelről. - mondta mire nyeltem egy nagyot.
- Sajnálom én...
- Nem tehetsz róla. - mosolygott rám kedvesen majd vissza nézett az útra.
Megnyugodtam. Nem tudom de szerintem 2 kilóval könnyebb lettem.
- Csak vigyázz vele. Tudod agyilag ő még gyerek, nem való még neki kapcsolat. De ha...
- Tessék? - nem hagytam, hogy befejezze.
- Tudom, hogy szereted.
Na itt meg állt bennem az ütő. Most sírjak vagy nevessek? Komolyan nem tudom.
Szóval ő azt tudja, hogy szeretem Joelt, persze ez nem igaz csak gondolom valaki ki kotyogta neki az esti dolgot.
~ De vajon ki? Benji? Áhh nem hiszem. Tudta, hogy csak kamuzok, viszont Jenny is tudta, hogy kamuzok. Akkor?
- Joel mondta. - biccentett még mindig vigyorogva.
Nem szóltam semmit, némán ültem az anyós ülésen majd próbáltam elterelni a gondolataimat. Kicsit lejjebb húztam az ablakot, megcsapott a hűvös szél és hagytam hogy tincseim arcom előtt játszadozzanak. Még be mentünk a boltba üdítőért meg igazából fogalmam sincs miket pakolt a kosárba Karen.
- Ezt vedd meg neki, ez a kedvence. - mutatott valami fura csomagolású csokira.
Nagy nehezen de leemeltem egyet a polcról és kifizettem. Elég nagy volt és elég drága. Mit meg nem teszek érte.
...
A szobámba voltam, azon mélázgattam éppen, hogy vajon oda adjam-e neki az édességet vagy nem. Lehet, hogy inkább megeszem én. Neki indultam, hátha megtalálom és a kezébe nyomhatom. Leültem a konyhába az asztalhoz majd még nézegettem a kezemben tartott csokoládét.
- Uhh az a kedvencem. - jött oda Joel mire rá néztem és mosolyra húzódott a szám.
- Neked vettem. - nyújtottam oda neki majd diadalmasan fel kacagott és kibontotta.
- Kérsz? - nyögte ki teli szájjal mire meg ráztam a fejem.
Úgy ette, mint valami 6 éves kisgyerek. Nem kellett fél perc mire megette az egészet.
- Úristen. - kerekedtek ki szemeim majd halkan odavágott egy köszönömöt és már ott sem volt.
 Nem fog menni, nem tudom eljátszani, hogy szeretem, tiszta béna vagyok.  Talán feladom.
Meg is kerestem Benjit majd köszöntem neki és el mondtam, hogy befejeztem. Persze nem tetszett neki de nekem jobb lesz. Fájna ha tényleg belé szeretnék, hisz engem igazából utál, vagy nem tudom. De biztosan nem kedvel.
Kinyitottam egy üveg bort amit azokra az időkre tartogattam amikor egyedül lehetek a gondolataimmal. Aprókat kortyoltam bele majd bekapcsoltam a zenét.
- Maybe we're just trying too hard. 
When really it's closer than it is too far - hangosabbra vettem majd ordibálni kezdtem mint egy idióta.

- Cause I'm in too deep, and I'm trying to keep, 
Up above in my head, instead of going under.
Cause I'm in too deep, and I'm trying to keep, 
Up above in my head, instead of going under.
Instead of going undeeeer.

Mikor vége lett a dalnak, hátra dőltem az ágyamon és röhögni kezdtem. Annyira jól érzem magam, sokkal jobban mint 2 hete. Szabad vagyok, próbálom meg látni a szépet és a jót minden dologba.
Meg ittam még a maradék boromat majd feltápászkodtam az ágyról. Forgott velem a világ, de annyira jó volt, jól eső érzés volt. Nem voltam berúgva, nem kellett hánynom, nem volt sírógörcsöm. Pontosan jó volt minden. Kopogtak.
- Igen? - üvöltöztem mosolyogva.
Karen bújt be majd leült az ágyamra, fájdalmas tekintetétől ki rázott a hideg.
- Kicsim.. - csuklott el a hangja.
- Valami baj van? - húztam fel szemöldökömet erre csak halványan bólintott és lesütötte tekintetét.
- Taylor..
- Mi van vele? - az ujjaimat kezdtem tördelni, mire meg fogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
- Balesetett szenvedett.

Szeretlek... ~10.

Azt sem tudom, hova megyek, csak a homályt látom semmi mást, ráadásul rettenetesen is szédülök a sok whiskytől. Elestem, de még mindig tudok magamról, a zokogásom csak erősödik, a könnyeim megállás nélkül áztatják arcomat. A bal lábam rettenetesen fáj zúdulásom miatt, érdektelen. A szívem fáj a legjobban. A legkegyetlenebb kín amit valaha érez az ember. Látok egy fekete alakot, majd kettőt, és végül a harmadik is megjelenik.
- Lina jól vagy? - kérdezte egy ismerős hang.
Nem válaszoltam rá. Csak sírtam és sírtam, ki jött rajtam az egész életemnek fájdalma.
- Le kéne fektetni.
- Nem. - suttogtam, majd próbáltam fel állni.
Már nem szédültem annyira, viszont könnyeim miatt alig láttam valamit. Próbáltam összpontosítani, bemérni a terepet, hogy hol is vagyok majd a terasz felé kezdtem el kapálózni. Az ajtón szinte kidőltem, majd idegesen vettem ki a cigimet a dobozból, és gyújtottam rá. Minden egyes slukknál, egyre fájdalmasabb volt a légzés.
Halottam, hogy valaki ki jött hozzám, nem foglalkoztam vele, csak cigarettámat szívtam, nem akartam senkivel beszélni, nem akartam, hogy valaki is hozzám szóljon, hogy rám nézzen. Leült velem szemben az illető, majd ő is rágyújtott.
- Sajnálom. - suttogta.
- Ugyan mit Jenny? Az életem el van cseszve, mindenki utál, egy szar, semmire kellő alak vagyok, még a kutyának sem kellek.
- Ugyan már Lina, Ott van veled Taylor, itt vagyunk neked Benjivel mi is, Joelt meg hagyjad, nem kell vele foglalkozni. Mi szeretünk. - mosolygott biztatóan.
- Jól van. - motyogtam.

2 hét múlva.~

Karennel most fejeztük be az 3. terápiát, kicsit sportolnom kellett, nagyon élveztem az egészet. Fáradtan bújtam be az ágyamba. Két hete nem láttam a fiúkat és Jennyvel sem nagyon beszélgettem. Sokkal jobb nekem így. Taylor is tegnap hívott , hogy jövőhéten menjek haza, persze beleegyeztem, hiányzik már. Holnap Benjiéknek koncertjük lesz, Jenny győzköd, hogy menjek, de igazából rohadtul nincs kedvem. Nincs kedvem látni Joel nagy arcát sem. Elegem van már az egészből, nem fogok jó pofizni senkinek sem. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.


Már megint, ugyan abban a sötét szobába voltam. Ordítani próbáltam nem ment. A torkomban mintha ezernyi gombóc lenne, a fejem hasogatott, a testem többi része annyira zsibbadt, hogy szinte nem is éreztem magamévá. A földön feküdtem, nem hallottam semmit, majd halk zihálást vettem észre a hátam mögül. Próbáltam arra irányítani tekintetem, de nem ment. Egy erős kar át fonódott testem előtt majd durván meg szorított. Próbáltam megint csak sikítozni de egy hang nem jött ki a torkomból. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Kérdések tömbkelege keringtek a fejembe majd egy erős puffanásra lettem figyelmes. 
- Bizonyára érdekel, hogy mit keresel itt. - suttogta egy ismerős hang.
Nem tudom ki lehetett, de tudtam, hogy ismerem. Nem tudtam ezt az egészet hova tenni. Lassan próbáltam bólogatni, majd karomra pillantottam és a millió seb közül kiszúrtam egyet, egyetlen egyet. Rózsa formája volt, mintha égették volna a bőrömre. Pillantottam egyet kettőt, hogy jól látom-e majd hirtelen eltűnt. Mi lehet ez? Csapódást éreztem a fejemen majd mielőtt reagálhattam volna, elájultam. 

Izzadtan keltem fel az ágyamból, majd a fürdőt vettem célba. Gyorsan letusoltam, felöltöztem és futottam ki a konyhába kávéért. Már megint ez ez álom. Mondjuk ilyesmi már előfordult velem, de most ettől teljesen kiráz a hideg. Valamit jelenthet?
~ Ahh mindegy. - hessegettem el magam elől a kérdéseket.
- Jó reggelt Lina. Hogy vagy? Rég láttalak. - mosolygott rám Benji majd ő is a kávéért nyúlt és öntött magának egy keveset.
- Neked is, jól vagyok. - biccentettem.
Cigimet kihúztam a zsebemből majd kiléptem a teraszra és rágyújtottam.
Benji leült elém. Látni lehetett rajta, hogy ideges. Ujjai fel-alá járkáltak bögréjén, tekintete ide-oda cikázott, lábai ütemes dobogásba jártak.
- Valami baj van? - suttogtam halkan felvont szemöldökkel.
- Aggódok Joel miatt. - sóhajtott
- Miért mi van már megint? - ráztam meg a fejem.
- Tudod nem bírja elfelejteni Fayet. Félek, hogy bajt csinál magával. Tudod milyen..
- Sajnálom de...
- Mond neki, hogy szereted. Hátha elfelejti. Kérlek!
Ezt most komolyan mondja?! Ez teljesen hülye?! Azt hiszi, hogy ilyenre képes lennék? Ráadásul hazudni? Pont Joelnek? És mi lenne megint?! Az, hogy nem vagyok normális. Nem fogok magamból hülyét csinálni. Azt már nem! Oldják meg a problémájukat, de engem hagyjanak ki belőle!
- Nem, nem és nem! - csóváltam meg fejem majd kinyomtam a cigimet és besiettem a szobámba.
Nem is értem komolyan mondom, hogy gondolhatott ilyesmire.
- Adelina. - nyitott be Jenny majd kikerekedett szemekkel rá néztem.
Soha nem hívott még Adelinának.
- 9 kor tali a konyhában, tudom, hogy el jössz. - kacsintott, és ki is ment.
~Ahhj komolyan, nem hiszem el.
Párnát a fejem elé emeltem és hátradőltem.
...

8.45 perc van, a tükörbe vágok pofákat, az egyik hülye szokásom. Egy fekete rövidnadrágot, egy fekete harisnyát, egy fekete csipkés pólót és egy szintén fekete magassarkú bokacsizmát vettem fel. Mivel hűvös van odakint ezért a bőrkabátomat is felcsaptam magamra majd el hagytam a szobámat.
Jenny szinte a nyakamba ugrott majd mosolyogva adta át a pezsgővel megtelt poharat majd még meg ittunk egy rövidet is és elindultunk. Nem volt messze, csak fél órát gyalogoltunk. Lihegve álltunk meg a bejáratnál majd gyorsan még elszívtunk egy cigit és be mentünk.
Teli volt a hely lázadó rocker fiatalokkal. Még körülbelül 12 éves fiúk is ott itták a kannásbort. Barátnőmmel a pulthoz mentünk majd kért két whisky kólát, amit be is vedeltünk. Szemeimmel a fiúkat kerestem, de sehol nem találtam őket, Ekkor valaki vállon koppinott.
- Heló! - mosolygott ránk Benji majd Jennyt szájon csókolta.
Beszélgettek még valamit, fogalmam sincs, hogy mit mert olyan hangzavar volt, hogy még a saját hangomat sem hallottam. Benjamin zavart tekintettel rám pillantott majd a színpad felé vette az irányt. Nagy tömeg volt, viszont meg láttam egy ismerős alakot.
- Faye. - suttogtam majd kérdően rám nézett Jenny, mire ujjaimmal a lány irányába mutattam.
Megragadtam barátnőm kezét majd szinte futva Fayhez közelítettem.
- Hát te mit keresel itt? - néztem rá zord tekintettel majd karjaimat átfontam melleim előtt.
Gúnyosan kacagni kezdett majd lenézően végig mért.
- Joelt. - rebegtette pilláit majd megint felnevetett.
- Hagyd már őt békén. - szólt közbe Jenny majd sóhajtott.
- Úgy is tönkre teszem! Már majd nem sikerült. - hülye vigyora még mindig ott csüngött arcán.
Kikerekedett szemekkel bambultam az előttem lévő lányra majd vettem egy mély levegőt.
- Ha hozzá mersz érni, meghalsz! - böktem ki majd elhúztunk onnan.
Mi is a színpad elé mentünk majd kis időn belül, elkezdődött a koncert.
...
Basszus nagyon jó számokat nyomtak és Joelnak tényleg nagyszerű hangja van.
Barátnőmmel kint vártuk őket, eszünkbe sincs még haza menni csak gondoltuk el szívnak majd egy cigit. Így is volt. 5 perc múlva ott volt az egész banda majd szinte egyszerre gyújtottak rá. Joelen akadt meg a tekintetem. Tényleg maga alatt volt, alig szólalt meg. Ekkor eszembe jutottak Faye szavai ,,Úgy is tönkre teszem". Nyeltem egy nagyot majd biccentettem Benjinek, hogy itt az idő. Ő rögtön vette az adást és arrébb ment. Lassan elé ballagtam majd levegőért kapkodtam mert annyira be voltam pánikolva, hogy azt sem tudtam, hogy hirtelen mit mondjak. Mélyet sóhajtva, bele kezdtem mondókámba.
- Őőő, jók voltatok. - túrtam bele hajamba majd félve rá tekintettem.
- Kössz. - motyogta.
- Én csak bocsánatot szeretnék kérni. - nyeltem egy nagyot.
- Csúnyán viselkedtem veled. - bólintottam.
- Hagyjuk. - vont vállat majd le dobta cigarettáját, meg fordult és elindult. Gyorsan meg ragadtam karját és magam felé fordítottam.
- Mi van már? - suttogta.
- Szeretlek...

Újabb csalódások.. ~9.

Másnap.~

Kint szakad az eső, rettenetesen erős szél fúj, a villámok ide-oda cikáznak, a dörgéseket még a paplanom alatt is tisztán lehet hallani. A fejem eszméletlenül fáj, mintha szét akarna durranni.
Hallottam, hogy valaki bejött,de nem érdekelt, maradtam a védelmező takaróm alatt.
Leült az a valaki az ágyam szélére, halkan vett egy mély levegőt majd kifújta.
- Biztos alszol, de azért elmondom, hogy tényleg szeretlek. - suttogta.
- Mi van? - riadtam fel majd össze találkozott tekintetünk.
Szomorúan lehajtotta a fejét majd kis idő múlva felnézett rám.
- Sajnálom. - sóhajtott.
 Arcomat kezdte el fürkészni majd villám gyorsan közel hajolt hozzám és megcsókolt.
...
Még mindig mozdulatlanul ülök a helyemen, köpni nyelni nem tudok, fel sem fogtam, hogy egyátalán mi történt. Jenny már rég itt hagyott ennek ellenére mozdulni nem bírok.
Mikor végre észhez tértem, próbáltam felállni az ágyamról és az az ajtó felé vettem az irányt. Kicsit körül néztem, hogy van e itt valaki majd mikor meg láttam Joel-t azért is arra indultam meg. Elég komoly arckifejezése volt neki, sötét haja a szemébe lógott, ruháját igazítgatta, csak nem?
- Jön a kicsi Faye? - mosolyogtam rá gonoszul.
~ Jajj Lina.. Mióta vagy ilyen rosszindulatú? De miért ne? Csak neki akarok jót.
- Mit érdekel az téged? - förmedt rám.
Teljes nyugodtsággal vállat vontam majd elsétáltam előtte. Éreztem magamon tekintetét, erre vissza fordultam majd hirtelen az ajtót kezdte pásztázni. Nem törődtem vele, ki mentem a konyhába és öntöttem magamnak teát majd ki vonultam a teraszra és rá gyújtottam. Nagy meglepetésemre Benji csatlakozott hozzám.
- Megint mennek inni. - morgott majd beleszívott cigijébe.
- Az ő dolga. - vágtam rá unottan.
- Szerinted Jenny eljönne ma velem ebédelni?
- Tessék? - köhögtem, ugyanis félre nyeltem a teámat.
Tetszik neki Jenny? Hála istennek.
- Szerinted....
- Szerintem igen. - mosolyodtam el.
...
Jenny és Benji el mentek kajálni, egyedül vagyok itthon. Szerintem össze fognak jönni, legalábbis remélem, így neki is lesz barátnője meg Joelnek is van. ~ Khm.
Nem számít én el vagyok magammal is nem kell még egy teher a vállamra.
Már éppen az utolsó rántott húst szettem ki a forró olajból, meg csörrent a telefonom.
- Na mi a helyzet Lina? Nem jössz haza pár napra? - suttogta a telefonba Taylor majd felnevettem.
- Semmi, éppen főzök. Nem még nem szándékozok. - mosolyogtam, bár úgy sem látja.
Vagy fél órát beszéltünk még az otthoni időjárásról meg azt, hogy a kutyám Buffy megint kirágta a szoba ajtóm alját, de ezen már nem csodálkoztam.
- Nem hiszem el.. - motyogott valaki és becsapta a bejárati ajtót.
- Ne haragudj Taylor mennem kell. - hadartam és rögtön kinyomtam a telefont.
A hang irányába kezdtem el futni és meg láttam az atom részeg Joel Maddent.
- Joel. Minden oké? - meredtem rá.
- Jól vagyok. - majd hirtelen a földre huppant.
- Nem, nem vagyok jól. - túrt bele hajába majd egy könnycsepp hullott végig arcán.
- Mi a baj? - ültem le mellé a földre.
Teljesen ki volt. Én nem tudom mennyit vedelhetett, de ilyen részeg embert még életembe nem láttam. Elkezdett sírni majd próbált felállni, ami nagy nehezen de sikeredett. A szobája felé próbált csoszogni.
- Joel. - suttogtam.
- Jó, igazad volt. - förmedt rám. - Szakított velem Faye, drogos, alkoholista kis köcsög lettem megint. Remélem most kurvára boldog vagy. - ordított.
Tátott szájjal néztem rá. ~ Mély levegő, kifúj.
- Jobb lesz neked ez így. - mosolyodtam el majd elé álltam.
- Mi van? Szeretem Fayet, hogy lenne nekem így jobb?! Normális vagy Lina? De te engem rohadtul nem ismersz, foglalkozz inkább magaddal. Hagyj engem békén. - szemei szinte szikrákat szórtak.
- Tudod mit? Leszarom, nem is érdekel. Nem is értem, hogy egy ilyen embernek miért próbálok segíteni. Tudod mit? Már csak Karent sajnálom, hogy ilyen fia van.. - bepöccentem. Tudom, hogy csúnya volt de nagyon felhúzott. Meg se vártam a reakcióját inkább el húztam onnan a búsba. Becsaptam magam mögött szobám ajtaját majd fel ugrottam az ágyra és sírni kezdtem. Tulajdonképpen bőgésem okát nem is tudom. De valami fáj, itt legbelül. Eszembe jutott minden rossz dolog az életemből, a nem ismert szüleim, Dylan, Alice.
...
Kómásan ballagtam ki a konyhába, ugyanis elaludtam de szemeim a sírás miatt égtek.
Jennyvel találkoztam útközben és boldogan ecsetelte a randiját Benjivel, amire csak bólogattam meg nyöszörögtem. Örülök, hogy sikerült de most valahogy nem érdekelnek a nyálas sztorik. Ráadásul közölte, hogy megpróbálják együtt. Ennyire el lett felejtve a tegnapi csók?  Végül is, mit számít az? Értelme nem volt. Barátnőm továbbá még arról is mesélt, hogy a kacsa amit evett nem volt meg sülve rendesen, na erre megforgattam szemeimet.
Kávéval a kezembe mentem ki dohányozni. Egyedül voltam, jó volt a csend, a vihar is elment, bár még kicsit fújt a szél és csepergett az eső.
Joel vajon most haragszik rám, vagy min gondolkodhat? ~ Nem érdekel, innentől pont leszarom.
Most már soha nem fogok segíteni senkinek, csak magamnak, esküszöm meguntam. Megint beleestem ebbe a rémes csapdába amibe vagy már ötszázezerszer benn voltam. De mégis miért érzek fájdalmat? Mintha valaki taposná a szívemet. Mintha belém rúgtak volna és a testem ezernyi darabra hullna. Az a tátongó fekete üresség amit senki sem tudna betölteni. Az a fájdalmas, szoruló lélegzet. A halál iránti vágy, hogy miért is kell nekem szenvednem. Értelme az életemnek nincs. Szüleim nincsenek, nem tudom milyen az ha az anyukámmal és az apukámmal vagyok. Nem tudom milyen az ha szeretve vagyok mint gyermek, vagy mint testvér. Nem tudom milyen egy átlagos család élete, milyenek azok a szürke hétköznapok, vagy mint a vasárnapi családi ebéd. Nekem olyan nem volt. Taylor az szinte állandóan dolgozott. Az egyetlen barátnőm és a volt szerelmem, hátba szúrt. Ezernyi és ezernyi darabra törték a szívemet. Maradt a zene és a cigi ami megnyugtatja a lelkem.
- Lina, este kicsit iszogatunk. - ült le elém cigivel a szájába Jenny.
- Rendben. - bólintottam.
Ennek most felettébb örülök, jól fog most esni.
- 9 kor, Benjinél. - vigyorgott majd én is fel dobtam egy mű mosolyt.
Igazán nincs jó kedvem amit szerintem meg is látott.
...
Fel vettem egy fekete szaggatott farmert, egy fekete trikót és egy fekete kardigánt, felhúztam a szokásos tornacipőm, majd kifestettem egy kicsit magam, hogy ne úgy nézzek már ki mint egy hulla majd rá néztem az órára ami pontosan 9-et mutatott. Unott tekintettel baktattam át Benji szobájába.
Benyitottam, majd megpillantottam barátnőmet és a két fiút. Igen Joel is ott ült mellettük.
Basszus most mit csináljak? Nem vették észre az ajtó nyikorgását, még simán le tudok lépni.
~ Nem már csak azért is be megyek.
Imádok vitatkozni magammal, komolyan mondom.
- Lina. - szólt utánam Benjamin majd felállt és felém közeledett.
- Őhh, Hello. - nyögtem végül ki majd el vettem a kezében lévő whiskys poharat és bele kortyoltam.
- Nincs mit, de talán neked is öntök vagy ilyesmi. - morgott.
- Jó. - motyogtam.
Joelre néztem aki csak úgy lehúzta a két vodkát egymás után. Megint részeg lesz, de kit érdekel? Én is...
Benji végre öntött nekem piát majd először lehúztam a felesemet aztán jött a többi.. Jenny kapcsolt zenét én meg kicsit már vidámabban ültem le mellé.
Barátnőm melletti fiúra tekintettem aki üveges szemekkel pásztázta poharát majd hirtelen le rakta az asztalra és öntött bele még, nem is keveset.Még csak most vettem észre, hogy nem is néz ki rosszul, elég helyes.
~ Úristen már miket beszélek? Joel helyes? Na nem! Még csak nem is az esetem...
A saját hülye gondolatom miatt felnevettem. Mindenki rám szegezte tekintetét.
- Semmi. - legyintettem meg kezemet magam előtt majd ittam tovább az alkoholomat.
Tiszta idióta vagyok amikor iszok, de komolyan. Hogyan juthatott ilyesmi az eszembe? Nevetséges.
Miközben mélázgattam Benji és Jenny egymás szájában voltak, mire meg köszörültem a torkom.
~ Ez mindig bejön. 
- Aranyosak vagytok meg ilyenek, de ha zavarunk, kimegyünk. - röhögtem el magam.
- Nem kell. Nem zavartok. - mondta Jenny teljesen komolyan.
- Okééé. - nyújtottam el az ''é'' betűt majd a mellettem lévő fiúra bambultam.
Lehet, hogy kicsit feltűnően néztem, mert eléggé zavarba jött. Azt se tudta hova nézzen én meg vettem az adást és öntöttem magamnak még italt.
- Nem, hogy ti is megismerkednétek. - vigyorgott Benji.
- Hülye vagy te csak nem forogsz. - vágta rá Joel majd lenézően rám pillantott.
Na most volt elegem. Kitört belőlem megint minden, a pia miatt még érzékenyebb vagyok ezért rám jött a síró görcs. Könnycseppek hada vándorolt végig arcom minden egyes zugán majd szipogtam egyet, meg ittam a poharam tartalmát és fel álltam a helyemről. Mindenki ijedt fejet vágott ami nem igazán érdekel, ki viharoztam a helységből.
 

Szerelem, Drogok, miegymás.. ~8.

- Lina, - nyitott be Jenny majd becsukta maga mögött az ajtót és meg állt előttem.
Fel vontam szemöldökömet majd mondtam neki, hogy inkább üljön le.
- Szóval. - kezdett bele.
Szemeit lesütötte, ujjait tördelte, göndör tincsei ide-oda játszottak szeme előtt. Néma csend volt, még a tücskök halk ciripelését is hallani lehetett. Meg köszörülte a torkát és mélyen a szemembe nézett. Már éppen beszédre nyílt a szája, felállt a helyéről.
- Nekem ez nem fog menni. - morogta majd bocsánatkérően rám pillantott és elhagyta a szobámat.
Teljesen kirázott a hideg. Vajon mit akarhatott mondani? Mindegy majd közli ha akarja én nem fogok kérdezősködni.

Másnap.~

- Karen. - ugrottam a nyakába majd megláttam bánatos tekintetét és rögtön lefagyott a vigyor az arcomról.
- Kicsim, el kell halasztanunk az utazást. - sóhajtott.
- Túl sokat kell most dolgoznom.
- Semmi baj, ezért ne legyél szomorú. - mosolyogtam rá.
- Csináltam pizzát. - mutattam az asztalra majd fél oldalasan elmosolyodott.
- Akkor együnk. - csapta össze két tenyerét majd leült az asztalhoz.
Karen közölte, hogy mennie kell dolgozni és ott is marad 2-3 napig. Ledöbbentem. Komolyan itthon kell maradnom ezekkel? Valahogy csak megoldom.

2 órával később.~

- Lina figyelj, beszélnünk kéne. - fogta meg karomat barátnőm majd a terasz felé húzott és leültetett.
- Furcsa érzésem van amikor veled vagyok . - sóhajtott.
- Boldog vagyok melletted még ha ez nem is mindig látszik. Mindent el mondhatok neked, mindig meghallgatsz. Éreztél már úgy, hogy egy emberhez nagyon kötődsz, de nem tudod eldönteni, hogy miért? Hogyan? Mi szándékból? Mikor éjszaka meg fogtam a kezed, szó szerint bele remegtem. - hajtotta le fejét.
- Te szerelmet vallottál nekem? - pislogtam rá.
- Nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e, de azt igen, hogy fontos vagy nekem. - mosolyodott el.
Halványan én is mosolyra húztam a szám és meg fogtam kezét.
- Nekem is fontos vagy Jenny, soha nem volt még ilyen jó barátnőm. - öleltem meg.
Nagyon jó esett amit mondott, viszont félek, hogy nehogy több legyen az ő részéről mint szimpla barátság. Gyorsan elszívtunk egy cigit majd be mentünk mert Jenny enni akart a pizzából. Kiszolgáltam majd teli nyomtam neki az egészet kechuppel.
Mindketten nagy nevetésbe kezdünk majd meg hallottunk egy ismerős hangot, és reflexből arra fordultunk.
- Sziasztok, be szeretném mutatni Faye Woodsent. - esküszöm ledermedtem.
Joel és Faye szerintem totál be voltak állva, szemük szinte vonalkódba állt, nem beszélve hogy áradt belőlük még a pia szag is.
- Hello, Lina. - ráztunk kezet.
Azonnal meg kell keresnem Benjit. Valami itt nincs rendben. Még a végén kiderül, hogy drogoznak. Sőt mi több lehet, hogy Faye díler is. ~ Na jó, biztos nem. - röhögtem magamba.
- Nekem most mennem kell. - vakartam meg a tarkóm majd el futottam onnan.
...
Idegesen trappoltam Benjamin szobájához.Kopogtam.
- igen? - nyitotta ki az ajtót, én szó nélkül berontottam a szobájába és leültem.
- Szóval. Kicsoda is ez a Faye? - néztem rá dühös arcal majd meg forgatta szemeit és leült mellém.
- Nem akartam elmondani.
- Szóval Faye...
- Drogozik? - vágtam szavába karba tett kézzel.
- Régen amikor együtt voltak rengeteget drogoztak, ráadásul elvonó kúrán is voltak már ez miatt. Faye minden rosszba belerángatta Joelt, ő persze bele is ment mert fenyegette őt ezzel a ,, ha nem csinálod meg akkor nem szeretsz ,, dumával. Drága tesókám nagyon bele volt zúgva a lányba így hát jó, hogy meg csinálta. Rengeteget is piáltak. Volt, hogy árokba aludtak és anyuval mennünk kellett haza hozni őket. Ilyenek..
- Mi van? - kerekedtek ki a szemeim majd vettem egy mély levegőt.
- Beszélek vele. - pattantam fel.
- Ki fog nevetni. - vont vállat.
Gyorsan át mentem a szobámba és gondolkodni kezdtem.
Talán csak úgy oda kéne sétálnom és meg mondani a véleményem? Nem fogja azt gondolni, hogy ,, ennek meg mi a fasz köze van hozzá,,? Dehogynem, múltkor sem mondott el semmit. Mit csináljak? Szinte nem ismerem őket és mégis fontosak nekem. Nem akarom, hogy Joel ekkora hibába essen bele. Legalább másodszorra ne kövesse el. Valahogy a közelébe kell férkőznöm. De hogyan?
Próbáltam meg keresni, de se a szobájába, se a konyhába, se a garázsba sehol nem voltak. Ismét bekopogtam Benjihez és mikor ajtót nyitott próbáltam a háta mögé nézni, hogy ott van-e. Ott volt, a kanapén.
- Zavarok? - mosolyogtam Benjire.
- Nem, gyere be.
Be ültem Joel mellé majd rá néztem. Értetlen pillantást vetett rám majd nyeltem egy nagyot és megkérdeztem tőlük, hogy van-e valami piájuk. Benjamin öntött nekem egy kis whiskyt,
amit rögtön le is húztam majd nagy nehezen de bele kezdtem mondandómba.
- Mióta ismered Fayet? - kérdésem szemmel láthatóan zaklatottá tette a fiút majd ő is öntött magának az alkoholból, és megitta.
- Miért érdekel ez téged? - hangja lenéző és bunkó volt.
- Csak úgy. - vontam vállat.
- Elég rég óta. - vágta rá.
- Drogozik? - jött ki a számon majd próbáltam rezzéstelen arcal rá nézni.
- Mi van? - akadt ki és fel állt a helyéről.
- Mi közöd van hozzá?
- Igazából semmi. De a te érdekedbe mondom, nagyon rossz úton jársz Joel Madden. Faye csak kihasznál - itt már én is felálltam. - Tudom mi volt régen, most is az lesz ha nem változtatsz. Hogy miért érdekel ez engem? Úgy gondolom, hogy anyukád nem érdemli meg, hogy így viselkedj, Karen a legjobb anyuka a földön, valakinek nem adatik ez meg, például nekem sem. Gondolj már abba bele milyen csalódás lesz ez neki, mennyire fog neki ez fájni. Kell ez neked? - néztem mélyen bele barna szempárjába majd oldalra hajtottam a fejem. - Ki nevetteted magad. - Itt Joel nevetni kezdett majd összeszorított fogakkal a kijárat felé sétáltam.
- Gondold ezt meg! - ahogy ezt kimondtam, magamra csaptam az ajtót.

Az éjszaka ~7.

Cigi után, ittunk még egy keveset majd összeszedtük magunkat és elindultunk. Nem volt messze a helyiség, én igazából azt hittem, hogy valami disco félébe megyünk de nem. Valami rock kocsmához hasonlított a hely. Tele volt fiatalokkal és idősekkel is egyaránt. Joel és Benji oda mentek a haverokhoz addig mi Jennyvel kértünk ki piát és leültünk egy asztalhoz.
- Sokan vannak. - szólalt meg majd a hátam mögé nézett és fel húzta szemöldökét.
Annyira nem érdekelt a dolog, boldogan ittam bele boros kólámba majd énekelni kezdtem ugyan is pont egy Blink szám ment. Barátnőm végig röhögte az előadásomat majd mélyen a szemembe nézett és megfogta a kezem. Kikerekedett szemekkel bambultam rá majd megköszörültem a torkomat.
- Ne haragudj. - suttogta zavartan és lesütötte pilláit.
Vállat rántottam és lehúztam a poharam tartalmát. Kisebb fintort vágva odaszaladtam a pulthoz és kértem még egyet. Elég jól bírom a piát, a whisky már szinte ki ment belőlem, ezért még egy vodkát is kértem amit ott meg is ittam. Mosolyogva fordultam vissza az asztalhoz majd meg láttam Benjit aki dühös arckifejezéssel a helyemen ült. Le dobtam magam eléjük majd kérdően rá néztem az előttem lévő, üres poharát pásztázó fiúra.
- Mi van? - húztam fel a szemöldököm majd beleszürcsöltem az italomba.
Benji nem szól semmit, mozdulatlanul ült.
- Hallod Benjamin, mi a fasz bajod van? - a vérnyomásom az egekig szökött, a levegő vételem egyre szaporább lett.
- Joel... Faye... itt.. - nyöszörögte végül ki és nagy nehezen rám tekintett.
- Ebből nem értek semmit. Be vagy rúgva. - ráztam meg a fejem.
Morgott egyet majd kínosan felnevetett.
- Ki a bánat az a Faye? - bökte oldalba Jenny.
- Ő, Joel volt barátnője. Egy ribanc. - vont vállat majd fel állt és el ment.
- Mi van? - suttogtam, nem is tudom Jennynek vagy csak úgy magamnak.
Felálltunk mindketten majd próbáltunk olyan részt keresni ahol lehet dohányozni. Végül ki mentünk egy ilyen nagyobb terasz féleségbe és rágyújtottunk. Szemeimmel Joelt próbáltam keresni, de nem találtam majd mikor nyomtam el a csikket pont akkor jött ki egy lánnyal a jobb oldalán. Barátnőmmel hirtelen egymásra néztünk majd felhúztam mindkét szemöldököm.
- Szóval ő az exe.. Az a ribanc. - röhögtem fel majd jobban szem ügyre vettem a lányt.
Tipikus rocker csaj volt, a stílusa mint nekünk, csak a haja rövid és barna volt. Nem is csúnya, de akkor Benjinek még is mi baja? Lehet, hogy ő is szerelmes, esetleg szerelmes volt belé? Minden esetre nem csodálnám, hiszen tényleg dögös és bele való spiné ez a Faye.

Az éjszaka többi részébe igazából semmit nem csináltunk, csak ittunk is cigiztünk. Én már nagyon álmos voltam ezért szóltunk Benjiéknek, hogy mi inkább haza megyünk aludni, amire azt válaszolta hogy ő is jön. Elindultunk egy kisebb utcán majd lenéztem a földre és majdnem elestem.
- Óvatosan, Lina. - karolt át Benji mire a szőkeség elnevette magát.
Én már nagyon kész voltam, szerintem a többiek is majd valamiért el homályosodott minden.

Lüktető fejfájással ébredtem, majd ijedten a mellettem lévő srácra néztem, és végig bámultam magam is, ugyanis csak a melltartó és a bugyi volt rajtam. Benji mocorogni kezdett majd rám szegezte tekintetét.
- Ugye nem? - temettem kezeim arcomba.
- És ha igen? - felnéztem rá majd vigyorogni kezdett.
- Remélem most boldog vagy. - morogtam majd gyorsan felöltöztem és ki iszkoltam a szobából.
Hallottam ahogy a nevemet ordibálja majd annál gyorsabb léptekkel mentem ki a teraszra és remegő kézzel gyújtottam rá egy bagóra. Ezt nem akarom el hinni, egyszerűen nem megy. Hogy az anyámba feküdhettem le vele? Hogyan? Gondolat menetemet Benji hangja szakította félbe.
- Végre meg vagy. - nevette el magát.
- Kurvára nem vicces. - fújtattam egyet majd bele szívtam a füstölőmbe.
- Nem feküdtünk le, Lina. - hangja bíztató volt és kellemes, hittem neki.
Vettem egy mély levegőt és próbáltam megszólalni.
- Örülök. - hirtelen csak ennyi jött ki, majd mélyen belenéztem szemeimbe.
Hatalmas kő esett le a szívemről. És ha jobban meg nézzük kellemesen csalódtam Benjaminban. Ott volt az alkalom, hogy megdöntsön egy részeg lányt és nem tette. Az mondta hogy Jennyvel cipeltek haza én meg nem akartam, hogy ott hagyjanak és erre befeküdt mellém, de olyan álmos volt, hogy el is aludt, és hogy Jenny vetkőztetett le, én kértem meg rá. Komolyan mondom nem hittem a fülemnek, még hogy bírom a piát.
- Figyelj Lina, én meg ismernélek közelebbről. Nem jönnél el velem például, moziba?
Pirulva fürkészte arcomat, hogy vajon hogyan reagálok rá. Elejtettem egy mosolyt.
Komolyan randizni hívott? Nem, nem mehetek el vele. Nincs szükségem kapcsolatra.
~ De hát ez csak egy randi, az nem azt jelenti hogy együtt is lesztek. 
De akkor sem. Nem akarok. Kész vége.
- Sajnálom Benji, nem. - hajtottam le fejemet majd fel álltam és beszaladtam.
Ettem egy kakaós csigát majd be mentem a szobámba. Le fürödtem, lemostam a sminkem, kifésültem a hajam és befeküdtem az ágyba.

A kezdet ~6.

- Lina, ébredj. - keltegetett valaki majd próbáltam kinyitni szemeimet. 

Amikor végre, nagy nehezen sikerült, nyöszörögtem egyet majd meg pillantottam Karent és Jennyt ahogy aggódva figyelnek rám. 

- Felébredt? - Nézett hátra Benji aki az ágyam legvégén ült. 

- Mi történt? - Kérdeztem alig hallhatóan majd próbáltam felülni.

- Elájultál. - Fogta meg a kezem barátnőm, majd halványan elmosolyodott.

Karen próbált nyugtatgatni, én meg egyszerűen nem hittem el, hogy ez megtörtént. Sosem ájultam még el, úgy néz ki, hogy épp ideje volt.

Mosolyogtam egyet majd közöltem, hogy semmi bajom sincs nyugodtan itt hagyhatnak. Mikor Jenny és Karen ki ment a szobámból, Benji odajött hozzám.

-         Nem hagylak itt. – csóválta fejét, és leült mellém.

-         Nincs bajom, jól vagyok. – mosolyogtam rá.

Vállat rántott majd megfogta kezeimet. Szemhéjam egyre nehezebb lett, testem minden egyes porcikája elgyengült, a levegőt egyenletesen vettem majd az álom világ kapuihoz értem.

-         Kérlek ne. – üvöltöttem majd próbáltam kezei közül kiszabadítani magam.

Egy sötét szobába voltam tele mindenféle antik tárgyakkal, a plafonról kristály csillár lógott le ami apró fénysugarakat vetített. Mindenhol, törött vázák, poharak, tányérok voltak. Valaki rettentő erővel szorította csuklómat, majd magához nyomott. Próbáltam hátra nézni, hogy mégis ki lehet de valamiért nem láttam csak egy árnyat.

-         Hagyj békén. –suttogtam majd egy kövér könnycsepp végig folyt az arcomon.

Semmi erőm nem volt, a lábaim mintha földbe gyökereztek volna, mintha elszakadt volna a testemtől. Szívem a torkomba dobogott. Fulladoztam, nem kaptam levegőt majd a földre rogytam.

 -  Jó reggelt Lina. – ugrott valaki az ágyamra majd kómásan felnéztem rá.

 -  Jenny, neked is, de mi lenne ha erről le szoknál?  - nevettem el magam.

 -  Igazad van, ne haragudj. – forgatta meg szemeit majd elmosolyodott.

 -  Jól vagy? – ült le mellém törökülésbe majd fürkészni kezdte az arcomat.

 -  Álmos vagyok még de egyébként jól. – bólogattam.

 Ekkor eszembe jutott az álmom majd kérdően rá néztem barátnőmre.Mondta hogy menjünk ki kávézni meg cigizni, én szó nélkül beleegyeztem majd magamra kaptam egy rövidnadrágot egy fekete csipkés pólót és egy tornacsukát. Hajamat gyorsan megfésültem, a változatosság kedvéért ki sminkeltem magam. Nagyon szeretek sminkelni, Taylor mindig azt mondta hogy rakjak le egy smink tanfolyamot mert nekem ebben kéne dolgozni talán igaza van majd ha jobban leszek lehet, hogy megvalósítom bár nem kis összeg, de ha szeretem csinálni akkor megéri. 

- Kész vagy már? - állt mellettem türelmetlenül Jenny majd fújtatott egyet. 

-Igen. - sóhajtottam majd kimentünk a konyhába, öntöttünk magunknak kávét, raktam bele két kiskanál cukrot majd barátnőmre néztem aki csak úgy feketén issza. Vágtam egy fintort majd morogtam egyet, hogy hogy lehet azt úgy meginni, mire a válasza csak egy vállrántás volt.  Gyorsan ki mentünk, meggyújtottuk a ciginket majd pár slukk után beleittunk a kávénkba. Kivételesen sütött a nap, a kertben lévő fákról madár csiripelés hallatszott, az enyhe szél csiklandozta bőrömet. 

- Fiúk? - raktam le a poharat a dohányzó asztalra és Jennyre pillantottam.

- Elmentek az üzletbe venni piát. Este buli lesz. - rántott vállat.

- Értem. - bólintottam.

Egyébként nem értettem semmit, hogy hol lesz vagy miért lesz buli, esetleg csak a fiúk mennek-e bulizni, vagy mi van most. Igazából magamban le is zártam a dolgot mert nem nagyon érdekelt. 

A nap hátra lévő részében Jennyvel voltam, zenét hallgattunk, nevetgéltünk, beszélgettünk. Nagyon el vagyok vele, nagyon rég nyíltam már meg bárkinek is, és nagyon jól esik, hogy vele mindent meg lehet beszélni. Amiről komolyan kell beszélni, úgy is beszél, a többit el vicceli és pont ez tetszik benne. Nem is értem, hogy egy ilyen emberrel hogyan bánthat el a sors. Kegyetlen az élet valljuk be. Gondolat menetemet halk kopogás zavarta meg.

- Kezdjetek készülődni, már 8 óra van. - nyitott be Benji, majd azzal a lendülettel be is csukta az ajtót.

- Mi a..? - nézett rám hatalmas szemekkel Jenny, majd az ajtóhoz futott .

- Benjamin Levi Madden.. még is mi tökömről beszélsz? - sivalkodott utána én meg majd leestem az ágyról annyira nevettem. 

- Tényleg készülődjünk, megyünk bulizni. De előtte itthon iszunk. - közölte teljesen komoly fejjel majd bólintottam és a fürdőt vettem célba. Letusoltam, hajat mostam, dobtam fel egy füstös sminket majd felöltöztem. Egy bőr hatású cica nacit vettem fel, egy fekete fűzőt, rá egy bőrkabátot és fekete platform boka csizmát aminek a sarkát szegecsek ékesítették. Bele néztem a tükörbe majd egy mosollyal nyugtáztam magam. Kicsit melegem volt ezért kabátom úját felhúztam majd mosolyogva néztem meg a két kezemet. Mind a két alkarom tetoválva van. Imádom a tetoválást, és még szeretnék a közel jövőbe egyet. Egyébként Jennyn, Joelen és Benjin is van. A két fiúnak egész karos van ami nagyon tetszik mert nekik jól áll bár magamon annyira nem tetszene. 

- Gyere. - nyitott be barátnőm majd hirtelen megtorpant.

- Úristen de jól nézel ki. - nézett végig majd mosolygott.

Elejtettem egy vigyort köszönésképpen majd meg fogta a kezem és Benji szobájához húzott. Vettem egy mély levegőt majd benyitottunk. Köszöntem nekik majd leültünk a kanapéra. 

- Whiskeyt? - mutatta fel nekünk az üveget Joel, majd mind a ketten bólintottunk és öntött nekünk egy kicsit. 

Óvatosan bele kortyoltam majd lehúztam az egészet. Benji és Jenny fel nevettek majd a szőkeség megint töltött a poharamba. Kb 4-et meg is ittam majd kellőképpen meg is éreztem a hatását. A többiek is már érezték, össze vissza röhögtek a semmin. Barátnőm a poharat nézve röhögött én meg már nem bírtam tovább, el nevettem magam. A fiúk még öntöttek vodkát, azt is megittuk, én whiskyvel kísértem le majd lebasztam a poharat az asztalra és felálltam.

- Azta kurva. - jött ki a számon annyira megszédültem, hogy hirtelen azt se tudtam ki vagyok. 

- Gyerünk cigizni. - mosolyogtam rájuk majd ők is felálltak és mentünk ki.

- Bocsi. - néztem rá Joelra mert véletlenül meglöktem, én szerencsétlen. Rám mosolygott majd leültünk és rágyújtottunk.