- Lina, - nyitott be Jenny majd becsukta maga mögött az ajtót és meg állt előttem.
Fel vontam szemöldökömet majd mondtam neki, hogy inkább üljön le.
- Szóval. - kezdett bele.
Szemeit lesütötte, ujjait tördelte, göndör tincsei ide-oda játszottak szeme előtt. Néma csend volt, még a tücskök halk ciripelését is hallani lehetett. Meg köszörülte a torkát és mélyen a szemembe nézett. Már éppen beszédre nyílt a szája, felállt a helyéről.
- Nekem ez nem fog menni. - morogta majd bocsánatkérően rám pillantott és elhagyta a szobámat.
Teljesen kirázott a hideg. Vajon mit akarhatott mondani? Mindegy majd közli ha akarja én nem fogok kérdezősködni.
Másnap.~
- Karen. - ugrottam a nyakába majd megláttam bánatos tekintetét és rögtön lefagyott a vigyor az arcomról.
- Kicsim, el kell halasztanunk az utazást. - sóhajtott.
- Túl sokat kell most dolgoznom.
- Semmi baj, ezért ne legyél szomorú. - mosolyogtam rá.
- Csináltam pizzát. - mutattam az asztalra majd fél oldalasan elmosolyodott.
- Akkor együnk. - csapta össze két tenyerét majd leült az asztalhoz.
Karen közölte, hogy mennie kell dolgozni és ott is marad 2-3 napig. Ledöbbentem. Komolyan itthon kell maradnom ezekkel? Valahogy csak megoldom.
2 órával később.~
- Lina figyelj, beszélnünk kéne. - fogta meg karomat barátnőm majd a terasz felé húzott és leültetett.
- Furcsa érzésem van amikor veled vagyok . - sóhajtott.
- Boldog vagyok melletted még ha ez nem is mindig látszik. Mindent el mondhatok neked, mindig meghallgatsz. Éreztél már úgy, hogy egy emberhez nagyon kötődsz, de nem tudod eldönteni, hogy miért? Hogyan? Mi szándékból? Mikor éjszaka meg fogtam a kezed, szó szerint bele remegtem. - hajtotta le fejét.
- Te szerelmet vallottál nekem? - pislogtam rá.
- Nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e, de azt igen, hogy fontos vagy nekem. - mosolyodott el.
Halványan én is mosolyra húztam a szám és meg fogtam kezét.
- Nekem is fontos vagy Jenny, soha nem volt még ilyen jó barátnőm. - öleltem meg.
Nagyon jó esett amit mondott, viszont félek, hogy nehogy több legyen az ő részéről mint szimpla barátság. Gyorsan elszívtunk egy cigit majd be mentünk mert Jenny enni akart a pizzából. Kiszolgáltam majd teli nyomtam neki az egészet kechuppel.
Mindketten nagy nevetésbe kezdünk majd meg hallottunk egy ismerős hangot, és reflexből arra fordultunk.
- Sziasztok, be szeretném mutatni Faye Woodsent. - esküszöm ledermedtem.
Joel és Faye szerintem totál be voltak állva, szemük szinte vonalkódba állt, nem beszélve hogy áradt belőlük még a pia szag is.
- Hello, Lina. - ráztunk kezet.
Azonnal meg kell keresnem Benjit. Valami itt nincs rendben. Még a végén kiderül, hogy drogoznak. Sőt mi több lehet, hogy Faye díler is. ~ Na jó, biztos nem. - röhögtem magamba.
- Nekem most mennem kell. - vakartam meg a tarkóm majd el futottam onnan.
...
Idegesen trappoltam Benjamin szobájához.Kopogtam.
- igen? - nyitotta ki az ajtót, én szó nélkül berontottam a szobájába és leültem.
- Szóval. Kicsoda is ez a Faye? - néztem rá dühös arcal majd meg forgatta szemeit és leült mellém.
- Nem akartam elmondani.
- Szóval Faye...
- Drogozik? - vágtam szavába karba tett kézzel.
- Régen amikor együtt voltak rengeteget drogoztak, ráadásul elvonó kúrán is voltak már ez miatt. Faye minden rosszba belerángatta Joelt, ő persze bele is ment mert fenyegette őt ezzel a ,, ha nem csinálod meg akkor nem szeretsz ,, dumával. Drága tesókám nagyon bele volt zúgva a lányba így hát jó, hogy meg csinálta. Rengeteget is piáltak. Volt, hogy árokba aludtak és anyuval mennünk kellett haza hozni őket. Ilyenek..
- Mi van? - kerekedtek ki a szemeim majd vettem egy mély levegőt.
- Beszélek vele. - pattantam fel.
- Ki fog nevetni. - vont vállat.
Gyorsan át mentem a szobámba és gondolkodni kezdtem.
Talán csak úgy oda kéne sétálnom és meg mondani a véleményem? Nem fogja azt gondolni, hogy ,, ennek meg mi a fasz köze van hozzá,,? Dehogynem, múltkor sem mondott el semmit. Mit csináljak? Szinte nem ismerem őket és mégis fontosak nekem. Nem akarom, hogy Joel ekkora hibába essen bele. Legalább másodszorra ne kövesse el. Valahogy a közelébe kell férkőznöm. De hogyan?
Próbáltam meg keresni, de se a szobájába, se a konyhába, se a garázsba sehol nem voltak. Ismét bekopogtam Benjihez és mikor ajtót nyitott próbáltam a háta mögé nézni, hogy ott van-e. Ott volt, a kanapén.
- Zavarok? - mosolyogtam Benjire.
- Nem, gyere be.
Be ültem Joel mellé majd rá néztem. Értetlen pillantást vetett rám majd nyeltem egy nagyot és megkérdeztem tőlük, hogy van-e valami piájuk. Benjamin öntött nekem egy kis whiskyt,
amit rögtön le is húztam majd nagy nehezen de bele kezdtem mondandómba.
- Mióta ismered Fayet? - kérdésem szemmel láthatóan zaklatottá tette a fiút majd ő is öntött magának az alkoholból, és megitta.
- Miért érdekel ez téged? - hangja lenéző és bunkó volt.
- Csak úgy. - vontam vállat.
- Elég rég óta. - vágta rá.
- Drogozik? - jött ki a számon majd próbáltam rezzéstelen arcal rá nézni.
- Mi van? - akadt ki és fel állt a helyéről.
- Mi közöd van hozzá?
- Igazából semmi. De a te érdekedbe mondom, nagyon rossz úton jársz Joel Madden. Faye csak kihasznál - itt már én is felálltam. - Tudom mi volt régen, most is az lesz ha nem változtatsz. Hogy miért érdekel ez engem? Úgy gondolom, hogy anyukád nem érdemli meg, hogy így viselkedj, Karen a legjobb anyuka a földön, valakinek nem adatik ez meg, például nekem sem. Gondolj már abba bele milyen csalódás lesz ez neki, mennyire fog neki ez fájni. Kell ez neked? - néztem mélyen bele barna szempárjába majd oldalra hajtottam a fejem. - Ki nevetteted magad. - Itt Joel nevetni kezdett majd összeszorított fogakkal a kijárat felé sétáltam.
- Gondold ezt meg! - ahogy ezt kimondtam, magamra csaptam az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése