Másnap.~
Kint szakad az eső, rettenetesen erős szél fúj, a villámok ide-oda cikáznak, a dörgéseket még a paplanom alatt is tisztán lehet hallani. A fejem eszméletlenül fáj, mintha szét akarna durranni.
Hallottam, hogy valaki bejött,de nem érdekelt, maradtam a védelmező takaróm alatt.
Leült az a valaki az ágyam szélére, halkan vett egy mély levegőt majd kifújta.
- Biztos alszol, de azért elmondom, hogy tényleg szeretlek. - suttogta.
- Mi van? - riadtam fel majd össze találkozott tekintetünk.
Szomorúan lehajtotta a fejét majd kis idő múlva felnézett rám.
- Sajnálom. - sóhajtott.
Arcomat kezdte el fürkészni majd villám gyorsan közel hajolt hozzám és megcsókolt.
...
Még mindig mozdulatlanul ülök a helyemen, köpni nyelni nem tudok, fel sem fogtam, hogy egyátalán mi történt. Jenny már rég itt hagyott ennek ellenére mozdulni nem bírok.
Mikor végre észhez tértem, próbáltam felállni az ágyamról és az az ajtó felé vettem az irányt. Kicsit körül néztem, hogy van e itt valaki majd mikor meg láttam Joel-t azért is arra indultam meg. Elég komoly arckifejezése volt neki, sötét haja a szemébe lógott, ruháját igazítgatta, csak nem?
- Jön a kicsi Faye? - mosolyogtam rá gonoszul.
~ Jajj Lina.. Mióta vagy ilyen rosszindulatú? De miért ne? Csak neki akarok jót.
- Mit érdekel az téged? - förmedt rám.
Teljes nyugodtsággal vállat vontam majd elsétáltam előtte. Éreztem magamon tekintetét, erre vissza fordultam majd hirtelen az ajtót kezdte pásztázni. Nem törődtem vele, ki mentem a konyhába és öntöttem magamnak teát majd ki vonultam a teraszra és rá gyújtottam. Nagy meglepetésemre Benji csatlakozott hozzám.
- Megint mennek inni. - morgott majd beleszívott cigijébe.
- Az ő dolga. - vágtam rá unottan.
- Szerinted Jenny eljönne ma velem ebédelni?
- Tessék? - köhögtem, ugyanis félre nyeltem a teámat.
Tetszik neki Jenny? Hála istennek.
- Szerinted....
- Szerintem igen. - mosolyodtam el.
...
Jenny és Benji el mentek kajálni, egyedül vagyok itthon. Szerintem össze fognak jönni, legalábbis remélem, így neki is lesz barátnője meg Joelnek is van. ~ Khm.
Nem számít én el vagyok magammal is nem kell még egy teher a vállamra.
Már éppen az utolsó rántott húst szettem ki a forró olajból, meg csörrent a telefonom.
- Na mi a helyzet Lina? Nem jössz haza pár napra? - suttogta a telefonba Taylor majd felnevettem.
- Semmi, éppen főzök. Nem még nem szándékozok. - mosolyogtam, bár úgy sem látja.
Vagy fél órát beszéltünk még az otthoni időjárásról meg azt, hogy a kutyám Buffy megint kirágta a szoba ajtóm alját, de ezen már nem csodálkoztam.
- Nem hiszem el.. - motyogott valaki és becsapta a bejárati ajtót.
- Ne haragudj Taylor mennem kell. - hadartam és rögtön kinyomtam a telefont.
A hang irányába kezdtem el futni és meg láttam az atom részeg Joel Maddent.
- Joel. Minden oké? - meredtem rá.
- Jól vagyok. - majd hirtelen a földre huppant.
- Nem, nem vagyok jól. - túrt bele hajába majd egy könnycsepp hullott végig arcán.
- Mi a baj? - ültem le mellé a földre.
Teljesen ki volt. Én nem tudom mennyit vedelhetett, de ilyen részeg embert még életembe nem láttam. Elkezdett sírni majd próbált felállni, ami nagy nehezen de sikeredett. A szobája felé próbált csoszogni.
- Joel. - suttogtam.
- Jó, igazad volt. - förmedt rám. - Szakított velem Faye, drogos, alkoholista kis köcsög lettem megint. Remélem most kurvára boldog vagy. - ordított.
Tátott szájjal néztem rá. ~ Mély levegő, kifúj.
- Jobb lesz neked ez így. - mosolyodtam el majd elé álltam.
- Mi van? Szeretem Fayet, hogy lenne nekem így jobb?! Normális vagy Lina? De te engem rohadtul nem ismersz, foglalkozz inkább magaddal. Hagyj engem békén. - szemei szinte szikrákat szórtak.
- Tudod mit? Leszarom, nem is érdekel. Nem is értem, hogy egy ilyen embernek miért próbálok segíteni. Tudod mit? Már csak Karent sajnálom, hogy ilyen fia van.. - bepöccentem. Tudom, hogy csúnya volt de nagyon felhúzott. Meg se vártam a reakcióját inkább el húztam onnan a búsba. Becsaptam magam mögött szobám ajtaját majd fel ugrottam az ágyra és sírni kezdtem. Tulajdonképpen bőgésem okát nem is tudom. De valami fáj, itt legbelül. Eszembe jutott minden rossz dolog az életemből, a nem ismert szüleim, Dylan, Alice.
...
Kómásan ballagtam ki a konyhába, ugyanis elaludtam de szemeim a sírás miatt égtek.
Jennyvel találkoztam útközben és boldogan ecsetelte a randiját Benjivel, amire csak bólogattam meg nyöszörögtem. Örülök, hogy sikerült de most valahogy nem érdekelnek a nyálas sztorik. Ráadásul közölte, hogy megpróbálják együtt. Ennyire el lett felejtve a tegnapi csók? Végül is, mit számít az? Értelme nem volt. Barátnőm továbbá még arról is mesélt, hogy a kacsa amit evett nem volt meg sülve rendesen, na erre megforgattam szemeimet.
Kávéval a kezembe mentem ki dohányozni. Egyedül voltam, jó volt a csend, a vihar is elment, bár még kicsit fújt a szél és csepergett az eső.
Joel vajon most haragszik rám, vagy min gondolkodhat? ~ Nem érdekel, innentől pont leszarom.
Most már soha nem fogok segíteni senkinek, csak magamnak, esküszöm meguntam. Megint beleestem ebbe a rémes csapdába amibe vagy már ötszázezerszer benn voltam. De mégis miért érzek fájdalmat? Mintha valaki taposná a szívemet. Mintha belém rúgtak volna és a testem ezernyi darabra hullna. Az a tátongó fekete üresség amit senki sem tudna betölteni. Az a fájdalmas, szoruló lélegzet. A halál iránti vágy, hogy miért is kell nekem szenvednem. Értelme az életemnek nincs. Szüleim nincsenek, nem tudom milyen az ha az anyukámmal és az apukámmal vagyok. Nem tudom milyen az ha szeretve vagyok mint gyermek, vagy mint testvér. Nem tudom milyen egy átlagos család élete, milyenek azok a szürke hétköznapok, vagy mint a vasárnapi családi ebéd. Nekem olyan nem volt. Taylor az szinte állandóan dolgozott. Az egyetlen barátnőm és a volt szerelmem, hátba szúrt. Ezernyi és ezernyi darabra törték a szívemet. Maradt a zene és a cigi ami megnyugtatja a lelkem.
- Lina, este kicsit iszogatunk. - ült le elém cigivel a szájába Jenny.
- Rendben. - bólintottam.
Ennek most felettébb örülök, jól fog most esni.
- 9 kor, Benjinél. - vigyorgott majd én is fel dobtam egy mű mosolyt.
Igazán nincs jó kedvem amit szerintem meg is látott.
...
Fel vettem egy fekete szaggatott farmert, egy fekete trikót és egy fekete kardigánt, felhúztam a szokásos tornacipőm, majd kifestettem egy kicsit magam, hogy ne úgy nézzek már ki mint egy hulla majd rá néztem az órára ami pontosan 9-et mutatott. Unott tekintettel baktattam át Benji szobájába.
Benyitottam, majd megpillantottam barátnőmet és a két fiút. Igen Joel is ott ült mellettük.
Basszus most mit csináljak? Nem vették észre az ajtó nyikorgását, még simán le tudok lépni.
~ Nem már csak azért is be megyek.
Imádok vitatkozni magammal, komolyan mondom.
- Lina. - szólt utánam Benjamin majd felállt és felém közeledett.
- Őhh, Hello. - nyögtem végül ki majd el vettem a kezében lévő whiskys poharat és bele kortyoltam.
- Nincs mit, de talán neked is öntök vagy ilyesmi. - morgott.
- Jó. - motyogtam.
Joelre néztem aki csak úgy lehúzta a két vodkát egymás után. Megint részeg lesz, de kit érdekel? Én is...
Benji végre öntött nekem piát majd először lehúztam a felesemet aztán jött a többi.. Jenny kapcsolt zenét én meg kicsit már vidámabban ültem le mellé.
Barátnőm melletti fiúra tekintettem aki üveges szemekkel pásztázta poharát majd hirtelen le rakta az asztalra és öntött bele még, nem is keveset.Még csak most vettem észre, hogy nem is néz ki rosszul, elég helyes.
~ Úristen már miket beszélek? Joel helyes? Na nem! Még csak nem is az esetem...
A saját hülye gondolatom miatt felnevettem. Mindenki rám szegezte tekintetét.
- Semmi. - legyintettem meg kezemet magam előtt majd ittam tovább az alkoholomat.
Tiszta idióta vagyok amikor iszok, de komolyan. Hogyan juthatott ilyesmi az eszembe? Nevetséges.
Miközben mélázgattam Benji és Jenny egymás szájában voltak, mire meg köszörültem a torkom.
~ Ez mindig bejön.
- Aranyosak vagytok meg ilyenek, de ha zavarunk, kimegyünk. - röhögtem el magam.
- Nem kell. Nem zavartok. - mondta Jenny teljesen komolyan.
- Okééé. - nyújtottam el az ''é'' betűt majd a mellettem lévő fiúra bambultam.
Lehet, hogy kicsit feltűnően néztem, mert eléggé zavarba jött. Azt se tudta hova nézzen én meg vettem az adást és öntöttem magamnak még italt.
- Nem, hogy ti is megismerkednétek. - vigyorgott Benji.
- Hülye vagy te csak nem forogsz. - vágta rá Joel majd lenézően rám pillantott.
Na most volt elegem. Kitört belőlem megint minden, a pia miatt még érzékenyebb vagyok ezért rám jött a síró görcs. Könnycseppek hada vándorolt végig arcom minden egyes zugán majd szipogtam egyet, meg ittam a poharam tartalmát és fel álltam a helyemről. Mindenki ijedt fejet vágott ami nem igazán érdekel, ki viharoztam a helységből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése