Azt sem tudom, hova megyek, csak a homályt látom semmi mást, ráadásul rettenetesen is szédülök a sok whiskytől. Elestem, de még mindig tudok magamról, a zokogásom csak erősödik, a könnyeim megállás nélkül áztatják arcomat. A bal lábam rettenetesen fáj zúdulásom miatt, érdektelen. A szívem fáj a legjobban. A legkegyetlenebb kín amit valaha érez az ember. Látok egy fekete alakot, majd kettőt, és végül a harmadik is megjelenik.
- Lina jól vagy? - kérdezte egy ismerős hang.
Nem válaszoltam rá. Csak sírtam és sírtam, ki jött rajtam az egész életemnek fájdalma.
- Le kéne fektetni.
- Nem. - suttogtam, majd próbáltam fel állni.
Már nem szédültem annyira, viszont könnyeim miatt alig láttam valamit. Próbáltam összpontosítani, bemérni a terepet, hogy hol is vagyok majd a terasz felé kezdtem el kapálózni. Az ajtón szinte kidőltem, majd idegesen vettem ki a cigimet a dobozból, és gyújtottam rá. Minden egyes slukknál, egyre fájdalmasabb volt a légzés.
Halottam, hogy valaki ki jött hozzám, nem foglalkoztam vele, csak cigarettámat szívtam, nem akartam senkivel beszélni, nem akartam, hogy valaki is hozzám szóljon, hogy rám nézzen. Leült velem szemben az illető, majd ő is rágyújtott.
- Sajnálom. - suttogta.
- Ugyan mit Jenny? Az életem el van cseszve, mindenki utál, egy szar, semmire kellő alak vagyok, még a kutyának sem kellek.
- Ugyan már Lina, Ott van veled Taylor, itt vagyunk neked Benjivel mi is, Joelt meg hagyjad, nem kell vele foglalkozni. Mi szeretünk. - mosolygott biztatóan.
- Jól van. - motyogtam.
2 hét múlva.~
Karennel most fejeztük be az 3. terápiát, kicsit sportolnom kellett, nagyon élveztem az egészet. Fáradtan bújtam be az ágyamba. Két hete nem láttam a fiúkat és Jennyvel sem nagyon beszélgettem. Sokkal jobb nekem így. Taylor is tegnap hívott , hogy jövőhéten menjek haza, persze beleegyeztem, hiányzik már. Holnap Benjiéknek koncertjük lesz, Jenny győzköd, hogy menjek, de igazából rohadtul nincs kedvem. Nincs kedvem látni Joel nagy arcát sem. Elegem van már az egészből, nem fogok jó pofizni senkinek sem. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
Már megint, ugyan abban a sötét szobába voltam. Ordítani próbáltam nem ment. A torkomban mintha ezernyi gombóc lenne, a fejem hasogatott, a testem többi része annyira zsibbadt, hogy szinte nem is éreztem magamévá. A földön feküdtem, nem hallottam semmit, majd halk zihálást vettem észre a hátam mögül. Próbáltam arra irányítani tekintetem, de nem ment. Egy erős kar át fonódott testem előtt majd durván meg szorított. Próbáltam megint csak sikítozni de egy hang nem jött ki a torkomból. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Kérdések tömbkelege keringtek a fejembe majd egy erős puffanásra lettem figyelmes.
- Bizonyára érdekel, hogy mit keresel itt. - suttogta egy ismerős hang.
Nem tudom ki lehetett, de tudtam, hogy ismerem. Nem tudtam ezt az egészet hova tenni. Lassan próbáltam bólogatni, majd karomra pillantottam és a millió seb közül kiszúrtam egyet, egyetlen egyet. Rózsa formája volt, mintha égették volna a bőrömre. Pillantottam egyet kettőt, hogy jól látom-e majd hirtelen eltűnt. Mi lehet ez? Csapódást éreztem a fejemen majd mielőtt reagálhattam volna, elájultam.
Izzadtan keltem fel az ágyamból, majd a fürdőt vettem célba. Gyorsan letusoltam, felöltöztem és futottam ki a konyhába kávéért. Már megint ez ez álom. Mondjuk ilyesmi már előfordult velem, de most ettől teljesen kiráz a hideg. Valamit jelenthet?
~ Ahh mindegy. - hessegettem el magam elől a kérdéseket.
- Jó reggelt Lina. Hogy vagy? Rég láttalak. - mosolygott rám Benji majd ő is a kávéért nyúlt és öntött magának egy keveset.
- Neked is, jól vagyok. - biccentettem.
Cigimet kihúztam a zsebemből majd kiléptem a teraszra és rágyújtottam.
Benji leült elém. Látni lehetett rajta, hogy ideges. Ujjai fel-alá járkáltak bögréjén, tekintete ide-oda cikázott, lábai ütemes dobogásba jártak.
- Valami baj van? - suttogtam halkan felvont szemöldökkel.
- Aggódok Joel miatt. - sóhajtott
- Miért mi van már megint? - ráztam meg a fejem.
- Tudod nem bírja elfelejteni Fayet. Félek, hogy bajt csinál magával. Tudod milyen..
- Sajnálom de...
- Mond neki, hogy szereted. Hátha elfelejti. Kérlek!
Ezt most komolyan mondja?! Ez teljesen hülye?! Azt hiszi, hogy ilyenre képes lennék? Ráadásul hazudni? Pont Joelnek? És mi lenne megint?! Az, hogy nem vagyok normális. Nem fogok magamból hülyét csinálni. Azt már nem! Oldják meg a problémájukat, de engem hagyjanak ki belőle!
- Nem, nem és nem! - csóváltam meg fejem majd kinyomtam a cigimet és besiettem a szobámba.
Nem is értem komolyan mondom, hogy gondolhatott ilyesmire.
- Adelina. - nyitott be Jenny majd kikerekedett szemekkel rá néztem.
Soha nem hívott még Adelinának.
- 9 kor tali a konyhában, tudom, hogy el jössz. - kacsintott, és ki is ment.
~Ahhj komolyan, nem hiszem el.
Párnát a fejem elé emeltem és hátradőltem.
...
Jenny szinte a nyakamba ugrott majd mosolyogva adta át a pezsgővel megtelt poharat majd még meg ittunk egy rövidet is és elindultunk. Nem volt messze, csak fél órát gyalogoltunk. Lihegve álltunk meg a bejáratnál majd gyorsan még elszívtunk egy cigit és be mentünk.
Teli volt a hely lázadó rocker fiatalokkal. Még körülbelül 12 éves fiúk is ott itták a kannásbort. Barátnőmmel a pulthoz mentünk majd kért két whisky kólát, amit be is vedeltünk. Szemeimmel a fiúkat kerestem, de sehol nem találtam őket, Ekkor valaki vállon koppinott.
- Heló! - mosolygott ránk Benji majd Jennyt szájon csókolta.
Beszélgettek még valamit, fogalmam sincs, hogy mit mert olyan hangzavar volt, hogy még a saját hangomat sem hallottam. Benjamin zavart tekintettel rám pillantott majd a színpad felé vette az irányt. Nagy tömeg volt, viszont meg láttam egy ismerős alakot.
- Faye. - suttogtam majd kérdően rám nézett Jenny, mire ujjaimmal a lány irányába mutattam.
Megragadtam barátnőm kezét majd szinte futva Fayhez közelítettem.
- Hát te mit keresel itt? - néztem rá zord tekintettel majd karjaimat átfontam melleim előtt.
Gúnyosan kacagni kezdett majd lenézően végig mért.
- Joelt. - rebegtette pilláit majd megint felnevetett.
- Hagyd már őt békén. - szólt közbe Jenny majd sóhajtott.
- Úgy is tönkre teszem! Már majd nem sikerült. - hülye vigyora még mindig ott csüngött arcán.
Kikerekedett szemekkel bambultam az előttem lévő lányra majd vettem egy mély levegőt.
- Ha hozzá mersz érni, meghalsz! - böktem ki majd elhúztunk onnan.
Mi is a színpad elé mentünk majd kis időn belül, elkezdődött a koncert.
...
Basszus nagyon jó számokat nyomtak és Joelnak tényleg nagyszerű hangja van.
Barátnőmmel kint vártuk őket, eszünkbe sincs még haza menni csak gondoltuk el szívnak majd egy cigit. Így is volt. 5 perc múlva ott volt az egész banda majd szinte egyszerre gyújtottak rá. Joelen akadt meg a tekintetem. Tényleg maga alatt volt, alig szólalt meg. Ekkor eszembe jutottak Faye szavai ,,Úgy is tönkre teszem". Nyeltem egy nagyot majd biccentettem Benjinek, hogy itt az idő. Ő rögtön vette az adást és arrébb ment. Lassan elé ballagtam majd levegőért kapkodtam mert annyira be voltam pánikolva, hogy azt sem tudtam, hogy hirtelen mit mondjak. Mélyet sóhajtva, bele kezdtem mondókámba.
- Őőő, jók voltatok. - túrtam bele hajamba majd félve rá tekintettem.
- Kössz. - motyogta.
- Én csak bocsánatot szeretnék kérni. - nyeltem egy nagyot.
- Csúnyán viselkedtem veled. - bólintottam.
- Hagyjuk. - vont vállat majd le dobta cigarettáját, meg fordult és elindult. Gyorsan meg ragadtam karját és magam felé fordítottam.
- Mi van már? - suttogta.
- Szeretlek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése