Biztosan ő az mivel szinte ugyanúgy nézett ki mint Benji. Felálltam a helyemről, köszöntem neki majd közöltem, hogy nem zavarok és már ott sem voltam. Gyors léptekkel a teraszra siettem majd rá gyújtottam. Gondolataim a természetre irányultak, az eső hihetetlenül szakadt, a szél eszeveszettül fújt, megborzongtam. Apró csíkokat húztam ujjaimmal a párás üvegasztalra, majd elnyomtam cigarettámat, vettem a egy mély levegőt és a szobámba igyekeztem. Kopogtak.
- Lina. - mosolygott rám Karen majd becsukta maga után az ajtót és leült a mellettem lévő bőrfotelbe.
- Hogy érzed itt magad? - láttam rajta, hogy fél a válaszomtól de próbált mosolyt erőltetni arcára.
- Jól. - vágtam rá majd heves bólogatásba kezdtem.
Nem jól, egyátalán nem jól. Még otthon is jobb. Viszont muszáj részt vennem Karen pszichoterápiás kezelésén.
- Szívem, holnap elkezdünk mindent, aztán szerveztem egy kis kiruccanást, azt még nem árulom el, hogy hova, de biztos vagyok benne hogy nagyon tetszeni fog. A másik, hogy szeretném ha össze írnál nekem egy bakancs listát, miket szeretnél még csinálni a hátra lévő életed során, mik azok amit el szeretnél érni, és mik azok a dolgok amik nyomják a lelked. - itt lesokkoltam.
- Szeretném ha minden erőddel a gyógyulásodra koncentrálnál. - mosolygott kedvesen majd megfogta az ágyon pihenő kezem.
- Rendben. - bólintottam majd egy kusza könnycsepp végig suhant az arcomon.
- Tudom milyen nehéz, én is benne voltam és a fiaim is, ők is támogatnak téged. Találkoztál már velük?
- Igen, Benjivel beszélgettem már de nem sokat. - jelent meg egy apróbb mosoly a szám szélén.
Heves bólogatásba kezdett majd adott egy puszit a homlokomra és az ajtóhoz sietett.
- Egyébként nagyon finom volt a palacsinta. - mosolygott rám majd viszonoztam mosolyát és már ki is ment.
Annyira aranyos egy nő, annyira örülnék egy ilyen anyukának, annyira irigylem a fiúkat amiért ez megadatott nekik.
A nap hátra lévő részében leírtam neki a bakancs listámat majd úgy gondoltam ha már készen is van oda is adom neki. Rá néztem az órára 8 óra volt, kint már sötét volt így hűvösebb is lehetett ezért vissza szaladtam a szobámba egy pulcsiért amit rögtön fel is kaptam. Meg kerestem Karent, boldogan nyomtam kezébe a két lapot majd ő egy mosoly kíséretébe meg fogta a kezem és végig húzott a sötét folyosón. Nem tudtam ezt mire vélni, vajon hova akar engem vinni majd meg pillantottam két szempárt a félhomályban. Ahogy egyre közelebb értünk már kivehető volt, hogy egy lány állt előttünk. Haja szőke, középhosszú és egy picit hullámos is volt. A szeme talán kék, de nem nagyon láttam, fekete nadrágot, fekete trikót és bőrkabátot viselt, lábán tornacipő volt. Pont mint rajtam, annyi különbséggel hogy rajtam fehér trikó és fekete pulcsi volt.
- Szia Jenny vagyok. - nyújtotta kezét mosolyogva.
- Lina. - mosolyogtam vissza rá és kezet ráztunk.
Karen el ment és beszélgetni kezdtünk. Nagyon aranyos lány, ugyan azzal dologgal jött ide mint én, ugyan olyan a stílusunk, ugyan az a problémánk. Neki a szülei szét váltak, a barátja el hagyta, senki sincs neki a kutyáján kívül. Kikerekedett szemekkel hallgattam végig a történetét és néha elhagyta a számat egy-két ,,úristen, jézusom,,. A végén már mind a ketten feloldódtunk és már inkább vicces sztorikat meséltünk egymásnak amin jó ízűen kacagtunk.
- Úgy hallom van két fia Karennek. - harapott alsó ajkára Jenny majd felkuncogtunk.
- Igen, Joel és Benji - mosolyogtam rá majd meg fogta a kezem és be húzott a szobájába.
Nagyon jól elvoltam vele, nagyon régen csacsogtam már lánnyal ennyit, utoljára Alicel ugyebár.
Már késő este járt úgy 11 óra fele mikor mondtam neki, hogy holnap még dumcsizunk de már álmos voltam majd még kimentünk egy cigire, gyorsan letusoltam és már aludtam is.
- Lina kelj már fel. - rázott fel valaki, majd próbáltam erőt venni magamon és megdörzsöltem a szemeimet. Jenny mosolygós arcát pillantottam meg majd karomnál fogva felrángatott.
- Mi- mi történt? - ásítottam majd kócos hajamat kezdem el piszkálni.
- A srácok kint zenélnek. - mondta lelkesen.
- Na és?! - meredtem rá és a szekrényemhez igyekeztem hogy fel kapjak valami göncöt.
- Gyere! - húzott ki fele majd szinte már futottunk én meg alig kaptam már levegőt, még fel se keltem de már szaladjak.Leültünk a megszokott lépcsőre és hallgattuk őket. Unott fejjel néztem Jennyre az meg vigyorgott mint a tejbe tök. Gyorsan beszaladtam a konyhába, öntöttem magamnak egy kis kávét majd vissza mentem a lányhoz és rágyújtottam. A fiúk végeztek, Benji kikukkantott a garázsból gondoltam meghallotta hogy ott vagyunk.
- Sziasztok. - köszöntek ide a fiúk, Jenny meg már tényleg nem bírt magával ezért oda ment hozzájuk én meg inkább ott maradtam a helyemen. Semmi kedvem nem volt most ismerkedni olyan álmos voltam még hogy semmit se láttam jóformán.
- Hello. - mondtam alig hallhatóan majd felálltam és kinyitottam az ajtót, hogy be menjek.
- Várj! - szólt utánam Jenny majd visszarántott maga felé és szembe állított a fiúkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése