A múlt és a jelen ~1.

- Lina! - Hallottam barátnőm megrémült sikolyát a hátam mögül. Könnycseppek hada égette arcomat és homályos emlékek nyomasztották szívemet. Dühösen szálltam be az autómba majd beletapostam a gázba. Mihelyt hazaértem, kitört belőlem minden, az együtt töltött percek, az a sok dolog ami minket érintett, csak minket, most eldobott magától, ráadásul nem tudta mit tett velem. Szipogva kezembe vettem a telefonomat és kikerestem az Ő számát. Mivel egy hang nem jött ki a torkomon, inkább egy üzenetet küldtem. 
~ 1 kor a hídnál. Várlak!
Még hogy mennyire hogy várlak. Szívesen taposnék bele a szádba. Bár fáj ilyenekre is gondolnom mert tudom hogy még mindig, ugyan úgy oda vagyok érte ahogyan 1 éve. De amit tettek velem, soha a büdös életbe nem fogom megbocsájtani. Legjobb lesz őket elfelejtenem. Fáradtan belebújtam kedvenc pulcsimba és unott tekintettel végig mértem magam a tükörben. Vállat rántva indultam ki az ajtón majd fülesemet beakasztottam a fülembe. Lassacskán a hídhoz értem majd leültem az egyik padra és kihalásztam cigimet a zsebemből. A cigi égette a torkomat, de nem érdekelt valamilyen szinten lenyugtatott. Halk sóhajt hallottam magam mögül. Szívem majd kiugrott a helyéről, az egész testem remegésnek indult, levegőt alig ha kaptam.
- Dylan. - suttogtam alig hallhatóan és szememet ellepték a könnyek. Tudta miért hívtam ki, vagy legalábbis gondolhatja. 
- Lina, megmagyarázom! - csuklott el a hangja és lassan, óvatosan elkezdett felém lépkedni.
- Felesleges! - sóhajtottam.
- Dylan, mond miért tetted ez velem? A legjobb barátnőmmel? Érted? - ordítottam.
- Undorító vagy! - sziszegtem majd hangom megremegett.
- Sajnálom! 
- Nem kell az idióta sajnálatod. - ráztam meg a fejem.
- Szeretlek! - nyelt egy nagyot majd próbált volna megölelni de ellöktem. 
- Hazudsz, már megint! Nem akarlak többet látni, sem hallani felőled, Gyűlöllek Dylan Hope, gyűlöllek!

Alig ha 2 évvel ezelőtt történt, de még mindig nap mint nap gondolok Alicera és Dylanre. Alice a legjobb barátnőm volt. Ovis korunk óta barátok voltunk, mindennap együtt lógtunk, minden titkunkat elmondtuk egymásnak és nem gondoltam volna hogy éppen vele csal a barátom! De ez már a múlt és el kell felejtenem. Már túl kell lépnem rajta, hisz történt ami történt nem lehet ellene tenni semmit. Ez egy tanulság volt az életembe.
- Lina, gyere indulunk. - hallottam Taylor hangját, majd összepakoltam mindent és le siettem a lépcsőn.
- Indulhatunk. - mosolyogtam rá.
Sóhajtott egyet majd fáradt mosoly ült ki arcára. Taylor a nagybátyám és vele élek. A szüleimről soha nem tudtam semmit, elhagytak.
- Ugye tudod, hogy hiányozni fogsz? - ölelt meg majd megveregettem a hátát.
- 3 hónap.. mi az? - mosolyogtam rá majd a bőröndöket bepakoltuk a csomagtartóba.
Halkan elbúcsúztam az otthonunktól majd könnyes szemekkel ám de apró mosollyal be ültem az anyós ülésre.

Good bye Georgina,

Hello Waldorf!